A kormány lemondását vizionálta Navracsics Tibor, a Fidesz frakcióvezetője. A politikus azt fejtegette, hogy a költségvetés (valószínű) elfogadása után – előreláthatólag november 30. – a Bajnai-kormány dönthet úgy, hogy lemond, és ügyvezető kormányként működik a választásokig. Hogy ez előrehozott választásokat jelentene, avagy nem, csak matematikai kérdés, hiszen sokkal előrébb már nem kerülne az amúgy tavasszal esedékes országos voksolás.

Ami érdekes Navracsics fejtegetésében, az nem a kormány lemondásának bedobása a közbeszédbe, hanem az ezek mögött álló okok. Ezek ugyanis előrevetítik a Fidesz kampány hangvételét és irányát – legalábbis a sok közül az egyiket.

Eddig

A Fidesz retorikája a Bajnai-kormány hatalomra kerülése óta alig változott. Először megpróbálták Gyurcsány Ferenchez minél erősebb szálakkal kötni Bajnait (és kormányát), ami ideig-óráig működött is. Bajnai Gyurcsány jó barátja és megbízható embere volt, sőt a jelenlegi miniszterelnök kabinetjének több tagját is a Gyurcsány-kormányból örökölte. A folytonosság sulykolása tehát megalapozott volt a Fidesz részről (az persze már kifejezetten olcsó húzás, mikor az EP-kampányvideóban egy trükkel Gyurcsány fejéből Bajnai válik).

Mikor Gyurcsányt hátrébb tolták és a Bajnai-kabinet szakmai alkalmatlanságára és céltalanságára terelték a figyelmet, a retorika valójában nem sokat változott csupán a hangsúlyok tolódtak el. Egyre inkább az lett az ellenzék mondanivalójának lényege, hogy ez a kormány csupán egy bankárkormány, amely kizárólag pénzügyi szempontból látja az országot, a társadalmi problémákkal egyáltalán nem foglalkozik.

Felelősség

A fideszes megmondóemberek folyamatosan azzal vádolják a minisztereket, hogy mivel megígérték, hogy nem vállalnak a jövőben politikai szerepet, így egyfajta „utánunk a vízözön” hozzáállással végzik a munkájukat. Erről természetesen csak évekkel később tudunk meggyőződni, ám a fideszes retorika érdekes: azt próbálja elhitetni, hogy minden, az egész társadalommal vagy társadalmi csoportokkal szemben meghozott későbbi negatív döntés, ami a Fidesz-kormányt terheli majd, a jelenlegi kormány alkalmatlanságából és erkölcstelenségéből következik. Azaz már most hárítják a felelősséget magukról, mikor még nem is fogják a kormányrudat. Ez sötét jövőt jósol.

A magyar politikai elit folyamatosan hárít, másokra mutogat, sosem vállal semmiért felelősséget. (Emlékszik valaki olyanra, mikor valami nagy hiba után az adott miniszter lemondott volna ebben az országban?) Úgy tűnik, a Fidesz éppen ezt az irányt kívánja folytatni. Mint délibáb lebeg előttünk a Fidesz jövőbeli folyamatos magyarázata az elmúlt szocialista kormányok felelősségéről.

A szocialista kormányok természetesen kőkeményen felelősek az elmúlt nyolc évért. Azonban az elkövetkezendő Fidesz kormány döntéseiért kizárólag ők, és eljövendő minisztereik lesznek felelősek. Nem takarózhatnak azzal, hogy kénytelenek vagyunk ezt tenni, mert ez nem igaz. Mindig lehet máshogy dönteni, mindig van más út. Ha ezek közül ezt vagy azt választják, az kizárólag a végső döntést meghozó személy (párt, munkacsoport stb.) felelőssége.

Katarzis

A másik gondolat, mely Navracsics Tibor szavaiból következik, egészen máshol gyökerezik. A Bajnai-kormányt úgy állítják be, mint aki csak azért jött létre, hogy a költségvetést megtervezze és elfogadtassa. Azzal, hogy a frakcióvezető felveti a kormány lemondásának – bukásának – vízióját, azt erősíti, hogy ez az egy év egyfajta átmenet volt, mely után jöhet a valódi, könnyekkel teli, katarktikus megújulás. Próbálja meggyőzni a szavazókat, hogy nincs más lehetőség, mint a Fidesz teljesen másfajta politikája. Ügyes, de féligazságokkal teli gondolat.

Tény, hogy ez a kormány vállaltan válságkezelésre jött létre. Ez egyfajta ideiglenességet is jelent, hiszen időben rendkívül korlátozott volt, sőt a társadalmi támogatottságot sem tudhatta maga mögött. Mivel folyton idő és támogatottság hiányban szenvedett, nem is kezdhetett bele nagy reformokba – ez tényleg a következő kormány feladata… lenne.

Mert a csúsztatás az, hogy a következő kormány nagy megújulásokat és gyökeresen más politikát folytat majd. Még ha ez célként lebeg is a Fidesz vezetői előtt, a gyakorlati megvalósítása már erősen megkérdőjelezhető. A következő kormánynak szűk mozgástere lesz bármiféle nagy ívű reform végrehajtásához. A reformokhoz mindig pénz kell. Mostanában pedig éppen abból van a legkevesebb.

Persze lehet, hogy Navracsicsék tudnak valamit, amit mi nem. Előbb utóbb kiderül. De ahogy a kormány lemondása, úgy a Fidesz nagy boldogságot elhozó hatalomátvétele sem más egyelőre, mint vízió.