Az egész világot megdöbbentette Robert Enke öngyilkossága. Mint ismeretes, a német válogatott kapusa kedd délután egy vonat elé ugrott, harminckét éves volt. A Nationalelf és a Hannover kapusának esete messze nem egyedi a világ sportéletében.

Végeztek magukkal

Christophe Dupouey idén februárban dobta el az életét. A világbajnok francia hegyikerékpáros súlyos depresszióval küzdött, ráadásul három évvel ezelőtt neki is volt egy doppingügye, amikor három hónapos felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték. Aktív pályafutása befejezése után kerékpárkölcsönzőt működtetett szülővárosában, Tarbes-ban.

Szintén februárban vetett véget életének Mike Whitmarsh olimpiai ezüstérmes amerikai strandröplabdázó. Atlanta másodikja egy barátja házának garázsában ölte meg magát kipufogógázzal, negyvenhat éves volt.

Mindössze huszonnyolc esztendős korában vetett véget életének a múlt héten Dimitri De Fauw, belga kerékpáros. Szintén depressziós volt, éveken keresztül hiába küzdött, nem tudta feldolgozni azt a korábbi balesetet, melynek következtében társa, a spanyol Isaac Gálvez életét vesztette.

Nem De Fauw az egyetlen kerekes, aki idén önként vetett véget életének. Még januárban történt, hogy a negyvenkét éves olasz Luca Gelfi saját kerékpáros boltjában végzett magával. Szintén depresszióval küzdött, sikeres kísérlete előtt is próbálkozott már öngyilkossággal.

A "Kalóz" is így ment el

A leghíresebb biciklista-öngyilkosság azonban a szintén olasz Marco Pantani nevéhez fűződik, akit 2004 februárjában találtak holtan Rimini egyik szállodájában. A Tour- és Giro-győztes „Kalóz” halála napján azt írta egy papírra szobájában: „Egyedül maradtam”.

Szintén fiatalon, harminckét évesen vetett véget életének Martin Holm, a svédek sikeres K-1 versenyzője. A skandináv klasszis huszonnyolc esztendős korában vonult vissza, később pedig már hiába beszélt esetleges visszatéréséről, halála miatt erre már nem kerülhetett sor.

Az öngyilkosság sajnos a futballisták körében sem ritka. Robert Enkéhez hasonlóan végzett magával például Sergi Lopez Según, a Barcelona korábbi játékosa. A katalán labdarúgó egy lakhelyéhez közeli szakaszon vetette magát egy vonat alá, állítólag magánéleti gondokkal küzdött.

Hazai esetek

Az egyik legnagyobb vihart kavart hazai eset szerencsére nem végződött tragédiával. Olimpiai bajnok úszónk, Rózsa Norbert 2007-ben érezte úgy, hogy nem bír tovább együtt élni elhatalmasodott depressziójával, és begyógyszerezte magát. Életét egy barátja mentette meg. Az eset után Rózsa még a kórházban megígérte, hogy soha többet nem kísérel meg öngyilkosságot.

Savanya Norbert, a világbajnok szegedi búvárúszó egy doppingügy után kísérelte meg kioltani saját életét még 2007-ben.

"Az én történetem nem egyedi eset. A visszavonult sportolók közül sokan nem tudnak beilleszkedni a civil életbe. A megváltozott életritmushoz nehéz alkalmazkodni, nincs meg az éveken keresztül megszokott siker, az élmény, ráadásul a barátok és a rajongók száma is egyik napról a másikra hirtelen megcsappan. Említhetnék neveket is, köztük olimpiai, világ- és Európa-bajnokokét, de nem akarok helyettük beszélni. Az én tragédiám is ez" - mondta még korábban, az öngyilkossági kísérlete után az egykori klasszis sportoló.

Miért?

Az egyik leghíresebb magyar sportoló, aki öngyilkosságot követett el Kocsis Sándor volt. Az Aranycsapat legendája 1979-ben jutott odáig, hogy súlyos betegsége, és halálfélelme miatt kiugrott a kórház ablakából. A Barcelona és a magyar válogatott klasszisa ötven éves volt.

A statisztikai adatok szerint közel sem véletlen, hogy a legtöbb öngyilkos sportoló férfi, mint ahogy az sem, hogy a legtöbben a sportpályafutásuk befejezése utáni időszakban jutnak el odáig, hogy önként vetnek véget életüknek. Szinte minden adat azt mutatja ugyanis, hogy harminctól hatvan éves korig a leggyakoribb az öngyilkosok száma, ezen belül pedig a negyventől ötven éves korba tartozó férfiak a legveszélyeztetettebbek.

Savanya egyébként még az öngyilkossági kísérlete után elhatározta, hogy létrehoz, vagy legalábbis támogat egy sorstársait segítő alapítványt, mely segíthet megválaszolni a pályafutásuk végeztével gyakran krízisbe kerülő sportolóknak a kérdés megválaszolásában: mihez kezdjenek az életükkel. A Van élet az élsport után alapítványból azonban nem lett semmi, Savanya mindössze egy blogot indított el néhány éve, amit aztán néhány bejegyzés után abbahagyott.

Pedig egyre nagyobb szükség lenne arra az alapítványra…