Cuki cirmosok

Nincs még egy olyan kiismerhetetlen állat a világon, mint a macska, a természet eme esztétikai remekműve. Két hazai hírességet kérdeztünk meg, hogyan állnak a macskákkal, és az internetről is szemezgettünk a belevaló cirmosok közül. Főszerepben a cicák!

2009. november 14. szombat 08:49 - Forró János

Isteni macskák - macskatörténelem

A macska háziasítása körülbelül tízezer éve kezdődött. Régészeti leletek tanúsága szerint ősétől már 100-130 ezer évvel ezelőtt elvált, és a termékeny félhold területén élő emberekhez szegődött, hamarabb, mint a kutya. Az ókori Egyiptomban i. e. 2000 körül jelentek meg. Kezdetben Básztet istennő szent állataként tisztelték őket, később felismerték, hogy haszonállatnak is megfelelnek: nem csak az egereket tartották távol a magtáraktól, hanem a sivatagból betévedt kígyókat is.

A kora középkorban Európa-szerte elterjedtek a macskák, mivel hasznosnak bizonyultak a földműveléssel foglalkozó vidékeken és a városokban is. Idővel aztán a Római Birodalomban és a germán népek körében is rangos társadalmi helyet vívtak ki maguknak a cicák. Szintén érdekes, hogy azok az ókori népek, akik nem ismerték a macskát, annak nagyobb rokonait, például a pumát vagy a leopárdot tisztelték istenként. Mohamed macskaszeretetéről aranyos történet maradt fent: úgy tartják, hogy mikor a cirmos elszenderedett a próféta kaftánján, Mohamed inkább levágta annak ujját, csak hogy ne zavarja meg álmában kedvence szunyókálását.

Később fokozatosan rosszra fordult a cirmosok sora. Mivel a macskák korábban pogány istenségek szent állatai voltak, a keresztény egyház a sátán képmásának kezdte tekinteni őket. Azt is hirdették, hogy a boszorkányok éjszaka a macska alakját öltik magukra, amely elképzelésnek az állatok szeszélyes, kiszámíthatatlan természete éppúgy alapot adott, mint nesztelen, kecses járásuk, amiről sokan a női testre asszociáltak.

1484 fekete év a puha tappancsú négylábúak számára: VIII. Ince pápa az „ördöggel szövetkező”, pogány állatoknak kiáltotta ki őket, és megkezdődött az évszázadokon át tartó üldözésük. Ünnepnapokon gyakori rituálé volt a macskák forró vízbe fojtása, templomtornyokról való lehajítása és kínzása. A sors azonban keményen megbosszulta a kegyetlenkedéseket: a fogyatkozó macskalétszámnak köszönhetően elszaporodtak a patkányok, és megjelent a pestis. Talán Básztet bosszúja sújtott le?

Azóta a macskák újra kivívták az őket megillető helyet a társadalom hierarchiában. Hogy hol van ez a hely, talán sokak számára kétséges. Egy azonban biztosnak tűnik: a macskák szerint a csúcson.