Kossuth-barlangi feltárás óriási jelentőségű

A barlangászok, a kutatók nagyon kemény munkájának köszönhető ez az eredmény, "hatalmas csapatmunkának a jutalma. Ebben benne vannak az Amphora és más búvárklub tagjai, illetve az Aggteleki Nemzeti Park munkatársai, tehát mintegy félszáz ember" - mondta az MTI-nek a feltárásról Gruber Péter, az Aggteleki Nemzeti Park osztályvezetője vasárnap.

Felidézte, hogy az Amphora Búvár Klub tagjai egy cseppkövekkel ékesített környezetre - ablakra - és egy tóra bukkantak a Borsod megyei Kossuth-barlangban található Reménytelen-szifonban. A barlang az Aggteleki-karszton helyezkedik el, Jósvafő község közelében, a Nagy-Tohonya-forrás mögött.

A szifon eleje "nagyon szűk csőnek" tekinthető, 90 méter után kezd el tágulni és egy hatalmas terembe, "a már említett tóba vezet" - részletezte.

Hozzátette: az első megállapítás szerint ebből a teremből két szárazjárat is továbbindul, valamint a cseppkövekkel ékesített ablak mögött szintén egy újabb tó látható, amelyből feltehetően egy újabb szifon indul ki.

Hangsúlyozta: az első feladat, hogy a kutatók a feltárt részt biztonságossá tegyék, csak ezután indulhat újabb "felfedezés".

Mint mondta, az Aggteleki-karsztot hatalmas barlangrendszerek hálózzák be, és egyik sincs teljes egészében feltárva. A Kossuth-barlang és rendszere a Baradla-barlanghoz és annak járataihoz hasonlítható nagyságrendileg - fogalmazott a szakember.

Emlékeztetett arra, hogy a Kossuth-barlangot Kessler Hubert vezetésével 1956-ban tárták fel és ismerték meg a szifonig. A feltárást követően megindult a víz alatti járatok kutatása, ám az nem hozott eredményt. Az első alkalmakkor a kutatók szabadtüdővel próbáltak meg továbbhaladni a járatban, de csak annak irányát tudták megállapítani. 1968-tól kezdve az Amphora Búvár Klub tagjai mintegy 50 méter hosszan, 22 méter mélységig tárták fel a szifont - idézte fel az előzményeket Gruber Péter.

A barlang megközelíthetősége 1988-ban vált biztossá, amikor kiépült a ma is ismert bejárati táró. Az akkor nagy erőket felvonultató kutatótábor sajnos nem érte el kitűzött céljait, viszont megtisztították a szifon természetes bejáratát, és kiépítettek egy fix vezetőkötelet majdnem az 1968-as végpontig.

1997-ben a Plózer István Víz Alatti Barlangkutató Szakosztály búvárai áthatoltak egy szűkületen, így a szifon hossza 97 méter, legnagyobb mélysége 33 méter lett. A továbbjutást azonban egyik társuk halála megakadályozta - mondta Gruber Péter.
A szifon kutatása négy éve indult újra. Az Amphora Búvár Klub kutatói több éves munkájuknak köszönhetően, pénteken délután átjutottak a vízzel telt barlangjáraton, ahol megdöbbentő folytatást találtak: a szifon túloldalán egy körülbelül 15 méter széles és 30-40 méter hosszú tavat látni, amely egy gyönyörű cseppköves ablakban folytatódik - idézte a búvárok beszámolóját.

A barlang jelenleg ismert hossza másfél kilométer, azonban a víznyelők festésével lehatárolt vízgyűjtő területe meghaladja a 25 négyzetkilométert, így a szifonon túl több kilométernyi ismeretlen járat várja a kutatókat.

Megjegyezte: a nemzeti park munkatársai a szifonig jelenleg is terveznek kirándulásokat, tehát addig a pontig a jó állóképességgel rendelkező látogatók is eljuthatnak. A későbbiekben - ha a megfelelő biztonságtechnikai szempontok adottak lesznek - talán tovább is merészkedhetnek majd az egyszerű, barlangi kirándulók is.