Nagyokat pukizik a török E. T.
Unod a jó filmeket? Túl igényesek a számítógépes effektek? Könyöködön jönnek ki a megkoreografált bunyós jelenetek, és herótod van a kidolgozott dramaturgiától? Itt a megoldás! Csemegézz velünk a ZS-kategóriás alkotások legmélyéről!
2009. november 21. szombat 16:59 - Forró János
A gyilkos kotongumik
ZS-faktor: 7/10
Zavarban vagyok, ugyanis a cím kivételesen nem afféle hatásvadász igazság-csűrés-csavargatás: a Killer Condom névre hallgató német horror-komédiában valóban elszabadult, mutáns, óriásfogú óvszerekkel kell felvenniük a küzdelmet hőseinknek. Érdekes lenne megtudni, vajon mi pattinthatta ki az isteni szikrát az alkotó fejében (a forgatókönyvnek egyébként egy képregény szolgált alapul), amikor először eszébe jutottak a harapós kedvű gumik.
Megártott a török bab E. T.-nek
ZS-faktor: 7/10
A ciklikusság elve alapján következzék egy újabb török opusz. 1982-ben jött ki Steven Spielberg kultmozija, az E. T. – A földönkívüli. Természetesen kedvenc producereink most sem lazsáltak, megnézték, és – ahogy az várható volt – ez a mozi is jóval alulmaradtnak találtatott az amúgy igen szigorú török minőségi törvényekkel szemben. Egy év sem telt bele, Törökország büszkén mutatta be cuki földönkívülijét, aki bár ugyanolyan kalandokba keveredik, mint amerikai társa, nem mellőzi az egyedi jellegeket. A hangja például kissé karcosabb lett. Az meg már egyértelműen a török maszkmesterek kreativitását dicséri, hogy bár a kelléktárat vélhetőleg kifosztották, a raktáron lévő műpéniszekből képesek voltak ujjakat varázsolni a tömzsi idegennek. Köszöntsük hát Törökország gyermekhősét a Bodi című filmben, aki az alábbi videóban vélhetőleg annyira megijed a lebukástól, hogy egy nagy űrfingot ereszt el.
A guruló dinoszaurusz
ZS-faktor: 6/10
„Josém, kéne csinálni itt egy olyan jó kis horrort, az most nagyon fut…”
„Drága Gregorióm, hogy a lópikulába? Nincs rá egy árva fityingünk sem!”
„José, nem mondom még egyszer! Holnap estig az asztalomon legyen a forgatókönyv, vagy mehetsz utcát söpörni!”
Valószínűleg ilyesmi párbeszéd hangozhatott el a spanyol film producere és rendezője között, ugyanis az 1964-es El sonido de la muerte (a halál hangja) című alkotásban egészen frappánsan oldották meg a szűkre szabott költségvetés okozta problémát. A kicsinálandó főellenség, aki a görög hegyekben túrázó főhőseinket terrorizálja ugyanis nem más, mint egy láthatatlan (!) dinoszaurusz. A balta egyenes mozgásából még az is megfigyelhető, hogy a rettegett őshüllő valószínűleg kerekeken vagy lánctalpakon közlekedik, aminek fényében különösen érthető hőseink aggodalma.
