A queenslandi James Cook Egyetem kutatói, élükön Danielle Dixsonnal fiatal bohóchalakkal kísérleteztek. Egyik csoportjukat óceáni élőhelyükével azonos, enyhén lúgos vízben, a másik csoportot viszont savasabb közegben neveltek fel. A halakat úgynevezett áramlási kamrába helyezték, ahova két forrásból folyt be egyszerre a víz.

Az egyik bemeneten a bohóchalak természetes ellenségeit tartalmazó tartályokból ömlött be a víz, a másikból olyan eredt, amelyben csak növényevő halak úszkáltak. A két víz nem elegyedett, mivel áramlási rátájuk megegyezett - magyarázta Dixson. Így a halak választhattak a kétféle víz között.

A normál közegben nevelkedett halak a kísérlet folyamán elkerülték azt a vízsugarat, amely a ragadozóktól eredt, mivel érzékelték azok szagát. A savas vízben nevelkedett halak azonban mindkét bemenethez erősen vonzódtak. A hallárvák tehát végzetes vonzalomra tehetnek szert ragadozóik iránt olyan szén-dioxid- és pH-értékek esetén, amelyek várhatóan jellemezni fogják az óceánokat 2100 körül, amennyiben az üvegházhatású gázok kibocsátása a jelenlegi tendenciákat követi - írták a kutatók az Ecology Letters című szaklapban.

Előzetes kutatások már kimutatták, hogy a halak szaglásukra hagyatkoznak letelepedésük során, azaz amikor a frissen kikelt lárvák kiválasztják jövendőbeli, biztonságos élőhelyüket. Ebben a korai, érzékeny életszakaszban a ragadozók felismerését és elkerülését szolgáló képesség az egyik legfontosabb a túléléshez.

Az óceánok savasodása olyan probléma, amely széles körűen elterjedhet, és nem tudni, hány élőlény és ökoszisztéma lesz képes együtt élni a pH csökkenésével - nyilatkozta Dixson a BBC hírszolgálatának (http://news.bbc.co.uk).