A szomorú nyarat még szomorúbb ősz követte, legalábbis ami a KSH foglalkoztatási rátáját illeti. A statisztika hivatal legutóbbi jelentésekor arról számoltunk be, hogy a július és szeptember között mért 10,3 százalékos munkanélküliségi arány nem kevesebb, mint 13 éves csúcsot állított be Magyarországon.

A csúcsok arra valók, hogy megdöntsék őket – gyakran hallani ilyesmit sportberkekben, és valóban: Magyarország az elmúlt évben mintha sportot űzne az újabb és újabb munkanélküliségi rekordok felállításából.

Újabb csúcsteljesítmény

A KSH legújabb, csütörtöki gyorsjelentése bizony újabb rekorderedményről számol be. Azzal ugyanis, hogy 2009 augusztusa és októbere között immár 10,4 százalékra duzzadt a munkanélküliek aránya az országban, a válságból való gyors kilábalásról szövögetett illúzióinkkal együtt a nyári, tizenhárom éves rekord is a múltba veszett.

Az egytized százalékos, (tehát valljuk be, minimális) romlás tudniillik azt jelenti, hogy utoljára 1996 első negyedévében, a Bokros-csomag után szükségszerűen következő makrogazdasági sokk kellős közepén volt ennél magasabb állástalanság Magyarországon (kereken10 és fél százalék).

Már 440 ezren munka nélkül

A legfrissebb, tehát 2009 augusztus-szeptemberi 10,4 százalék egyébként 2,7 százalékkal több, mint a tavaly ugyanebben a periódusban mért arány. A KSH – mint mindig – most is volt olyan jó, hogy kiszámolja: mindez a 15-74 éves, vagyis nemzetgazdasági szempontból aktív korúak esetében mintegy 440 ezer állástalan embert jelent.

Ez utóbbi egy „laza” 112 ezres mínuszt jelent az előző évhez hasonlítva, ha tehát úgy tetszik, ennyi ember vesztette el az állását Magyarországon a pénzügyi-gazdasági-szociális-ki tudja még milyen válság tavaly őszi kirobbanása óta.

A „szerencsések”, vagyis a foglalkoztatottak a vizsgált időszakban 3 millió 789 ezren voltak. Hímnemű olvasóink számára külön „öröm” lehet, hogy a férfiak munkanélkülisége 3,1 százalékponttal, míg a nőké „csupán” 2,2 százalékponttal nőtt tavaly óta.

Csak mint a bölcsiben

Eközben a bajokat elvileg orvosolni hivatott politika dedós módon még a beláthatatlan magasságokba szökő munkanélküliség okáról sem képes megállapodni. Az önmagát kimondottan válságkezelő kormányként definiáló Bajnai-kormány rendre a világkrízisre hivatkozik, mikor újabb „kezelésben” részesíti az országot, a Fidesz a Gyurcsány-Bajnai duót kárhoztatja az ország nyomoráért.

Mint például hétfőn a parlamentben. Szijjártó Péter, a Fidesz megmondó embere arról beszélt, hogy a munkanélküliség mértéke eléri a 10,3 százalékot, ezzel pedig 13 éves csúcsot döntött az ország. (Elképzelni sem lehet, mit mond majd az újabb csúcs után… )

Bajnai Gordon miniszterelnök pedig már akkor is azt válaszolta: 1930 óta nem volt olyan válság, mint ami most megrázta a világot. Meg persze kiemelte: a magyar munkanélküliségi ráta megfelel az európai átlagnak.

Ami egyébként többé-kevésbé igaz is. Magyarország az éves munkanélküliséget tekintve a 9,5 százalékos uniós átlag közelében található a maga 9,8 százalékával. A látszólag konvergens adatok mögött azonban ennél sötétebb statisztikák is húzódnak.

Az átlag hazánkfiát például durván két hónappal hosszabb időre szipkázza be a munkanélküliség, mint európai sorstársát: Magyarországon majdnem 14 hónapig tart egy átlagos munkakeresés, míg az unióban ez az idő „mindössze” egy esztendő, az USA-ban pedig 10 hónap.