Egyházi visszaélések gyermekekkel szemben

A 700 oldalas jelentést készítő bizottság a dublini katolikus érsekség hozzáállását vizsgálta az 1975-2004-es időszakban, és azt állapította meg, hogy a gyermekek sérelmére elkövetett szexuális visszaélések ügyében még az 1990-es évtized közepén is "a titoktartás, a botrány elkerülése, az egyház jó hírének védelme" volt a fő szempont.

A jogászokból álló háromfős testület vizsgálata 46 lelkészre és a velük kapcsolatban beterjesztett, összesen 320 panasz kezelési módjára terjedt ki. A jelentés szerint "ez is csak reprezentatív minta", és bizonyosra vehető, hogy a szexuálisan és egyéb módon bántalmazott gyermekek valós száma "sokkal nagyobb".

Az egyházi intézményeken - iskolákban, gyermekotthonokban - elkövetett visszaélésekre nem most derült fény; a jelentésben említett 46 lelkész közül tizenegyet már el is ítéltek kiskorúak sérelmére elkövetett szexuális bűncselekmények vádjával.

A vizsgálat elsődleges célja annak kiderítése volt, hogy az egyházi hierarchia vezetői tisztségeiben miként viszonyultak a visszaélésekről szóló bejelentésekhez.

A jelentésben az áll, hogy Dublin négy korábbi katolikus érseke - John Charles McQuaid, Dermot Ryan, Kevin McNamara és Desmond Connell - is elmulasztotta az ír igazságszolgáltatás értesítését a tudomásukra jutott ügyekről.

A vizsgálóbizottság súlyosan elmarasztalja ugyanakkor az ír hatóságokat is, mondván: a rendőri vezetők közül sokan "a rendőrség hatáskörén kívülinek" tekintették az egyházi személyiségeket, és több esetben - nyomozás elrendelése helyett - az egyházi hatóságokhoz utalták vissza a panaszbejelentéseket.