A virrasztás bibliai felfogásban annyit jelent, mint várni a Krisztussal való találkozást, amely átvitt értelemben karácsony ünnepén történik meg. Erre a virrasztó várakozásra szólít fel advent első vasárnapja.

Az őskeresztények - kapcsolódva a felkészüléshez - támogatták a rászorulókat és igyekeztek az evangélium elvárásai szerint élni. Ennek emléke ma is él a karitatív szervezetek ilyenkor felerősödő gyűjtési akcióiban.

Advent idején minden vasárnap újabb gyertyát gyújtanak meg az adventi koszorún, ezek a Krisztus által a Földre hozott világosságot szimbolizálják. A gyertyagyújtást énekkel, szentírási szakaszok felolvasásával és közös imádsággal kísérik. A koszorún a vallási hagyományok szerint három lila és egy rózsaszín gyertyát helyeznek el, utóbbit a harmadik vasárnapon gyújtják meg.

A katolikus templomokban ebben az időszakban nem díszítik virággal az oltárt. Az orgona csak az éneket kíséri, a miséző pap viola színű miseruháját a harmadik adventi vasárnapon rózsaszínűre cseréli.

Az advent ünneplésének eredete a IV. századig nyúlik vissza, a négy vasárnapot magában foglaló időszakot 1570-ben V. Pius pápa tette kötelezővé a katolikus egyházban. A vallásos emberek ilyenkor szigorú böjtöt tartanak és hajnali (roráte) misére járnak. A néphagyományt tartó településeken karácsonyig lakodalmat, táncos összejövetelt nem tartanak.