John Wemmie, az iowai egyetem idegkutatója és kollégái egy olyan fehérjére fókuszáltak, amely különösen nagy koncentrációban található az amigdalában, az agy félelemközpontjában. Előzőleg kimutatták már, hogy az 1a savérzékelő ioncsatorna (ASIC1a) elnevezésű fehérjét kódoló génnel nem rendelkező egerek félelmi viselkedése eltért társaikétól.

A Cell című szaklapban publikált mostani kutatás során felfedezték, hogy az említett gént nélkülöző egerek, normális fajtársaikhoz képest kevésbé dermednek meg, amikor szén-dioxidot pumpálnak ketrecükbe. A megdermedés jelzi, ha egy rágcsáló fél. Amikor azonban Wemmie és társai egy, az ASIC1a génjét tartalmazó vírust juttattak be az egerek amigdalájába, azok normális egerekként viselkedtek és megdermedtek, ha nőtt a széndioxid szintje - írja a Science magazin hírportálja.

További kísérletek során a kutatócsoport kimutatta, hogy a széndioxid belégzése enyhén csökkenti az amigdala pH-ját, ami azt jelenti, hogy a szövet valamivel savasabb lesz. Amennyiben egér-amigdalából vett idegsejteket tettek ki hasonló, csökkent pH-nak, az elektromos áramot váltott ki a sejtek között, az ASIC1a nélküli egerekből származó idegsejteknél azonban ez a hatás elmaradt. Amikor a kutatók normális egerek agyába bikarbonátot fecskendeztek, amely megakadályozta a pH csökkenését, az egerek kevésbé dermedtek meg a széndioxid hatására.

Összegezve tehát Wemmie elmondása szerint a széndioxid belégzése savasabb környezetet hoz létre az amigdalában, ezzel pedig aktiválja az ASIC1a-t és megváltoztatja az amigdala idegsejtjeinek elektromos jelzéseit, létrehozva a félelmi reakciót. Ezenkívül a széndioxid gyorsítja a légzés ütemét egereknél és az embernél is, és ez is hozzájárulhat a félelemhez - tette hozzá Wemmie.