A modernkori rabszolgaság márpedig létezik
December másodika a rabszolgaság felszámolásának világnapja, mégis a mai napig sok ezren dolgoznak és élnek rabszolgaként szerte a világon. Küzdelem, jelenségek, visszhangok és segítség.
2009. december 2. szerda 07:39 - Pásztor Balázs
Rabszolgaság és küzdelem ellene
Bár hivatalosan már egyetlen országban sem működik a rabszolgaság intézménye - sőt törvényileg tiltott -, modern világunkban mégis számos országban dívik eme jelenség, amely az embert megfosztja minden alapvető jogától. Néhány országban elég elterjedt, másokban szinte ismeretlen, de alig van olyan állam, ahol ne jelenne meg legalább minimális mértékben. Ha nagyon egyértelmű példára akarunk gondolni, akkor vehetjük az afrikai törzseket, ahol bizonyos népcsoportok tagjait tárgyként adják-veszik - vagy ha kicsit enyhébb példát akarunk, akkor a nemrég botrányt robbantott hazai „csicskákat” említhetnénk.
A jelenség létezése miatt fontos, hogy megemlékezzünk a rabszolgaság felszámolásának világnapjáról, és egyben tegyünk azért, hogy a rabszolgaság ne csak hivatalosan, hanem ténylegesen is megszűnjön. Az ünnep annak emlékére született, hogy az ENSZ 1949. december 2-án fogadta el az emberkereskedelmet és egy másik személy kizsákmányolását tiltó megállapodást.
Mi a rabszolga?
A rabszolga olyan ember, akit megfosztottak személyes szabadságától, tárgyként kezelik és mint ilyen, valaki másnak a tulajdona. A rabszolgák adásvételének a neve rabszolga-kereskedelem. Fontos jellemző, hogy a szabadságtól való megfosztás fizikai vagy intézményesített erőszakkal történik, célja a gazdasági kizsákmányolás. (Wikipedia)
Ezután sok időnek kellett eltelnie, hogy a világ egy újabb szigorú fordulatot vegyen: 2004. január 28-án lépett életbe a nemzetközi bűnözésről szóló ENSZ-egyezmény kiegészítő jegyzőkönyve, amely a személyekkel, különösen a nőkkel és a gyermekekkel való kereskedelem elleni harc összehangolását írja elő. A 2007. december 12-én aláírt európai alapjogi charta is rögzíti a rabszolgaság és a kényszermunka, valamint az emberkereskedelem tilalmát.
A rabszolgaság persze nem mai találmány - már az ókori egyiptomiak civilizációjának az alapjait is ők rakták le, de a demokráciájáról elhíresült Athénben is jelen voltak. A kereszténység megjelenésével aztán Európából eltűntek, de Amerika gyarmatosításával ismét jelentős szerepük lett - egészen az amerikai polgárháborúig. A modern kori rabszolgaság egyáltalán nem ritka: becslések szerint a világon több mint 12 millió (más adatok szerint mintegy 27 millió) ember van rabszolgasorban. Olyanok, akik munkájukért nem kapnak fizetést, elzártan tartják őket, és erőszakkal ellenőrzik mindennapjaikat.
Ideális célpontok
De kik lesznek manapság rabszolgák? Elsősorban azok, akik valami miatt kiszolgáltatottak. Vagy tehetetlenségük miatt (gyermekek, egyedülálló nők, mentálisan sérültek), vagy mert idegenek (külföldiek / elrabolt lányok), vagy azért, mert az állam képtelen megvédeni őket.
A gyermekek helyzete talán a legrosszabb: talán a pedofília, talán az alacsony szükségletek miatt, de az UNICEF friss jelentése szerint évente 1,2 millió kiskorú válik rabszolgává - természetesen elsősorban Afrika és Ázsia harmadik világbeli részein. De ide vehetjük azokat a szerencsétlen gyerekeket is, akiket szüleik vagy elrablóik tartanak egy sötét helyen gyakran évtizedekig, hogy saját szexuális igényeiket kielégítsék rajta. És sajnálatos módon ez tipikusan európai - és amerikai - példa. A gyermekeket egyébként nemtől függetlenül használják munkásnak, katonának, szexuális segédeszköznek - vagy akár játékszernek.
A nők furcsa mód a gyerekeknél sokkal kevesebb dologra használatosak: egyes körökben feleségként árusítják őket - ami ott szinte azonos a rabszolgasággal -, máshol szexuális árucikké vállnak, akiket drogon tartva hallgattatnak el. Nemrég Olaszországból menekült meg rendkívül szerencsés módon egy magyar lány, de sok más, kevésbé szerencsés lány esik emberkereskedők csapdájába évente.
A férfiak elsősorban mint munkaerők jönnek szóba - minden más „használatuk” elenyésző. Talán az ő helyzetük a legjobb, ám ők a "legfeleslegesebbek" is - vagyis ha az egyik „elromlik”, általában könnyen találni másikat. A férfiak rabszolgaként való tartása egyáltalán nem jellemző Európára és Amerikára - így ez a probléma hozzánk nem is nagyon ér el.
Van segítség
Természetesen számtalan szervezet harcol a rabszolgaság intézménye ellen, amely friss elgondolások szerint a világ harmadik legnagyobb problémájává lépett elő, ugyanis évről évre több embert vernek láncra. Nem csak az ENSZ, a kormányok vagy egyéb, egyszerre rengeteg dologra fókuszáló szerv vette fel a kesztyűt, hanem sok specifikus szervezet is alakult.
A két legnagyobb a
humantrafficking.org/ köré szerveződő világméretű kezdeményezés és az
Anti-Slavery. Az ő segítségükkel buktatnak le rabszolgakereskedőket, de ők segítenek a volt rabszolgáknak visszailleszkedni a társadalomba, és a világ figyelmét is ők hívják fel a veszélyre. Ha mást nem is tudunk tenni, a világnap alkalmából támogathatjuk ezeket a szervezeteket - így a pénzünk biztos jó helyre megy.