Melléfogás

Egyrészt nehezen érthető, hogy egy másik gázkereskedő hogyan kezdhet úgy kampányba, hogy csupán a sajtóban megjelent kétes eredetű forrásokra hivatkozik? Honnan veszi vajon a Tigáz, hogy az EMFESZ-nek nincsenek gázforrásai? Ez, akár a rágalmazás, de legalábbis a jó hírnév megsértésének bűntettét is ki merítheti.

Másfelől az EMFESZ bárhonnan is szerzi be a gázt (ami egyáltalán nem a Tigáz dolga), annyiért adja, amennyiért akarja. Ha az EMFESZ úgy dönt, azon az áron is vállalja az árkedvezményt, hogy profitja alacsonyabb lesz a vártnál, akkor az az ő dolga. Tisztességtelen dolog számon kérni rajta azt, hogy miért nem akar nagyobb profitot, és miért nem adja drágában a gázt, mint más normális gázszolgáltatók. Hiszen ezzel a levéllel a Tigáz éppen ezt teszi. Kérdőre vonja az EMFESZ-t, hogyan képzeli, hogy olcsóban adja a termékét. Teszi mindezt a lakosság felé fordulva, irigykedően.

Óvodában még természetes, hogy a kisgyerek az óvó nénihez megy, hogy árulkodjon a társáról, vagy rosszabb esetben bemószerolja azt. A piac világában ez nem elfogadható, sőt nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, undorító.

A nyolc százalék jogosságát megkérdőjelező kitételre szerencsére a HírExtra konkrét választ tud adni, hiszen Góczi István az EMFESZ ügyvezető igazgatója egy interjúban erre a felvetésünkre reagált: „Azt hiszem, hogy aki ezt nyilatkozta, [ti. az EMFESZ által adott kedvezmény, nem is annyi, amennyit mondanak.] kicsit eltévedt. Át kellene gondolja, hogy mit is mondott. Nem szeretném a kollegát minősíteni, de biztosan rosszul értelmezett valamit. Ez az állítás ugyanis hamis.”

Nem egy dollár

Természetesen az egy dolláros cégeladás is megjelenik a levélben. Ezt azonban szintén Góczi cáfolta. Papíron ugyan a RosGas egy dollárért vette meg a céget, mivel azonban a 200 milliárd forintos tartozása volt az EMFESZ-nek, amit szintén „megvett” az új tulajdonos, így a végső ár 200 milliárd forint +1 dollár volt.

A cég tulajdonosi hátteréről is szót ejt a levél. Azt sugalmazzák, hogy nem lehet tudni ki is a tulajdonosa a cégnek. A probléma az, hogy éppenséggel a Tigáznak sem lehet tudni, hogy ki a tulajdonosa. A végső haszonélvező a legritkább esetben van ugyanis reflektorfényben.

Mi az átláthatatlan?

Az EMFESZ 100 százalékos tulajdonosa a svájci bejegyzésű RosGas. Erről Góczi István világosan elmondta, hogy a Gazprom érdekeltségébe tartozó cég. Ha pedig valaki biztos gázszolgáltatást szeretne, akkor annak az orosz óriáscégnél jobb tulajdonosra nem lehet szüksége.

Ezzel szemben a Tigáz tulajdonos struktúrája jóval átláthatatlanabb. Az 50 százalékát az ENI SPA birtokolja, a Magyar Állam tulajdonjogát gyakorló Országos Területfejlesztési Hivatal (OTH) 0,81162 százalékot, a RWE GAS International B.V: 29,7 százalékot, önkormányzati tulajdonban van 2,22567 százalék, a RWE GAS Hungária Tanácsadó Kft-é 14,5 százalék, Sofid SPA-é 0,00001 százalék, magánszemélyeké 0,83626 százalék, és dolgozóké 0,37153 százalék. Nehéz azt mondani, hogy ez átláthatóbb az EMFESZ-énél.

Visszaüthet

A Tigáz ezzel az akciójával sajnos éppen magát járatja le. Csak reménykedni tudunk benne, hogy a magyar gazdaság szereplői nem a politikától tanulnak kampánystratégiát és elkerülik az ilyen, erkölcsileg kétséges játszadozásokat és megmaradnak a tiszta piaci versenynél.