Kifejezetten groteszk ötlettel állt elő az MSZP vezetése. Úgy döntöttek az elvesztegetett választói bizalmat az utcai kampányolásból próbálják visszaszerezni. Kevés rossz kampánya volt az MSZP-nek eddig, de úgy tűnik, végül csak sikerült egyet összehozni. Méghozzá a lehető legrosszabbkor.

Mert utcára menni akkor, amikor a párt támogatottsága a béka hátsóját ütögeti alulról, mikor a Budapestet vezető koalíció esik szét, a kormányból kilép egy fontos miniszter, vagy mikor egy brutálisan kemény költségvetést fogadnak el jövő évre, jó nagy marhaság. Ilyenkor kimenni az emberek közé meggondolatlanság.

Még Mesterházy Attila hagyján, őt talán nem azonosítják egyértelműen a Gyurcsány-érához, ám Burány Sándor, vagy Lendvai Ildikó (ők nyitották meg a rendezvényt szerdán a Szent Gellért téren) kifejezetten bátor, ha a nyílt utcára megy. A népharaggal nem érdemes játszani.

Bizalmat így?

A cél persze világos: szeretnék visszaszerezni a fővárosiak bizalmát. De ehhez számtalan más lehetőség is van. Például világossá teszik, hogy mi történik a Margit híd felújítása kapcsán, és azokat, akik a gigapénzeket megszavazták a beruházáshoz (mint ismeretes ebből az összegből két új hidat is lehetne építeni) felelősségre vonnák. Vagy egyszerűen megmagyaráznák, miért is kerül ennyibe a dolog. (Talán gyémánttal lesz kirakva a villamosmegálló?)

De az is célravezető lenne, ha még az ügyészségi nyomozás lezárulta előtt önmaguk neveznék meg a 4-es metró körüli botrányok, sikkasztások, pénzelfolyások, határidő eltolódások felelőseit.

Ki hiszi el?

Ezek a legegyszerűbb megoldások arra, hogy visszaszerezzék a budapestiek bizalmát, s nem az utcai magamutogatás. Mert vajon melyik fővárosi lakos fog hinni Lendvai Ildikónak, mikor kis piros szoknyájában, arcára fagyott decemberi mosollyal megmagyarázza mennyi mindent elértek az elmúlt évek során? Ki fogja azt eredménynek tekinteni, hogy felépítettek számtalan városkép-rondító plázát? Ki fogja úgy gondolni, hogy a BKV az utóbbi két évtizedben hatalmasat fejlődött, mind a szolgáltatás színvonalát nézve, mind a vállalat átláthatóságát tekintve?

Ki fogja úgy gondolni, hogy a hajléktalan-kérdésben hatalmasat sikerült előrelépni, hiszen felépült számtalan hajléktalanszálló és a csövesek és koldusok eltűntek az aluljárókból? Melyik budapesti szavazó fogja azt elismerni, hogy a kutyaszarral nincsen gond, mert húsz év alatt sikerült a népeket ránevelni a zacskó használatára?

Melyik honfitársunk fogja azt bevenni, hogy az Andrássy úti villák vagy a Hunvald-féle hetedik kerületi ingatlanok eladásából a város profitált? Ki ismeri el, hogy a kormányzati negyed 10 milliárdja is jó kezekbe került?

Mit lehet elérni?

Sajnos ezek költői kérdések. És költői kérdéseket feltenni egy kampányban eleve kudarcra ítéltetett tevékenység. Az utca népének a bizalmát egy kéthetes intenzívnek mondott kampánnyal nem lehet visszaszerezni. Egyet viszont remekül el lehet érni. Még jobban felpiszkálni az amúgy is ideges embereket.

El lehet érni, hogy a jobbikosok minden ilyen rendezvényt átalakítsanak a maguk képére és ők kovácsoljanak belőle politikai tőkét. Hogy aztán ne 12 százalékkal, de hússzal jussanak be az Országgyűlésbe.

Nagy ötlet, kedves elvtársak!