Köztudott, hogy ön kifejezetten kerüli a nyilvánosságot. Miért nyilatkozott most mégis nekünk?

Először is üdvözlöm az olvasókat! A kérdés megválaszolásához rövid kitérőt kell tegyek. Elég régóta űzöm én ezt a „szakmát”, ha nevezhetem így, és ugye most jóval az emberiség keletkezése előtti időkről van szó. Dinoszauruszoknak szállítottam ajándékokat, ez egy könnyű munka volt aránylag, hiszen fejletlen értelmű őshüllőkről beszélünk, akiknek gyakorlatilag mindegy volt, mit kapnak. Mára sok minden megváltozott. A média uralta társadalomban újabb igények keletkeztek – az embereknek nem elég, hogy én, mint egy mitikus figura vagyok jelen a közéletben. Csapatommal újra kell gondolnunk a Mikulás-brandet, át kell pozícionálnunk magunkat, és hosszas mérlegelés és elemzés után ennek első lépéseként úgy döntöttünk, kompromisszumos megoldást fogunk választani: megőrizve a személyemhez fűződő legendákat, mértékkel nyitunk a nyilvánosság felé.

Hogyan érinti önt a gazdasági világválság?

Mint ezen a bolygón élő személyt, sajnos a válság szele engem sem kerül el.

Lehet ennek következménye egy esetleges ajándékszám-csökkenés?

Ha ezt a kérdést komolyan gondolja, azt kell hinnem, hogy ön viccel velem. Hadd térjek ki arra a rendkívül sajnálatos jelenségre, hogy a modern társadalmakban egy szekularizálódott, morális felelősségemtől megfosztott kép él az emberekben rólam – az önök hírportálját szócsőként felhasználva most elmondhatom, teljesen tévesen. Nem kell félteni a jó öreg Télapót, köszönöm, jól megvagyok. Hohohó!

Nem válaszolt a kérdésemre…

Nézze, a válság mindenkit nehéz helyzet elé állít. Következményei természetesen voltak, vannak, és a jövőben is számolnunk kell velük. Felelőtlenség lenne viszont bizonytalan talajon álló prognózisokat felállítani. Én mindig azt mondom, hogy optimizmus nélkül nincs napfény, a várt derűnek pedig a bizakodás és a remény a záloga.

Egy aspektusból egyébként talán szerencsésnek mondhatom, hogy aránylag kevesen hisznek a létezésemben: ha a gyerkőcök kevesebb ajándékot kapnak, legalább a szüleikre fogják, hogy nem kapták meg a hőn áhított lovacskát és a tűzoltóautót, és nem engem hibáztatnak. Persze ez csak amolyan "vicc", egy kis humor a Télapótól.

Az állatvédők nem nézik jó szemmel, hogy ön rénszarvasokkal húzatja a szánját keresztül a világon. Nem gondolt korszerűsítésre?

Sajnos az állatvédők értesülései pontatlanok lehetnek, ugyanis szó sincs semmiféle olyan szituációról, ami miatt a rénszarvasaimnak panaszra lenne okuk. Másrészt meg, ha nagyon kukacoskodni akarnék, szerintem az én állataim nem is tekinthetőek a hagyományos jogértelmezés szerint állatoknak különleges képességeik miatt. Tehát, hogy egy fiataloktól általam elcsent verbális perifrázissal éljek – melyek gyűjtése nagy hobbim –, ezt „beszopták”.

Mit csinál szabadidejében?

Van pár hobbim. Például van az az ilyen színes, rugózó hernyószerűség, amit az ember elindít egy lépcső tetején, és akkor az lehernyózik. Azt például szeretem. A másik nagy szenvedélyem a jojózás, amit szerénytelenség nélkül mondhatom, profi szinten űzök. A macskabölcső figurát épp a napokban sikerült megcsinálnom, és most tervezem megtanulni Freddie Mercury arcképét. Gyakran építek kártyavárakat, illetve csak próbálok, mert mindig összedőlnek. Internetezek is, a kezdőlapom a HírExtra, ahol mindig nagyon jó, alapos és veretes, gazdag nyelvezetű cikkeket olvashatok. És persze a rajongói leveleken… illetve a nekem szóló ajándékkérelmeken nyerítek egész évben, reng a pocakom a sok kacajtól. Elképesztő, hogy miket nem írnak nekem a gyerekek… Nézze, itt van az ötéves Zulejka, egy cuclis pónit kér! Cuclis póni! Hát mi a lópikula az?? Komolyan, le kell petéznie az embernek.

Önnek védjegyévé vált a nagy pocakja. Nem gondolt még arra, hogy némi sportolással megszabadul a zsírpárnáktól?

Sportolok én, emelgetem a söröskrigliket. Haha! Szoktam hógolyózni is, általában Rudolfot dobálom, de elég unalmas, mert ő nem tud visszadobni.

Ön egy kedélyes ember benyomását kelti. Semmi nem tudja kihozni a sodrából?

Nem sok dologtól tudok bepöccenni, ez igaz. Rengeteg ál-Mikulás lepi el a városokat december elején, na tipikusan ez az, amitől azért még a jó öreg Télapóban is felmegy a pumpa. Mit gondolnak ezek a „Mikulások” magukról?? Komolyan, kinyílik a bicska az ember zsebében. Tele van a puttonyom az ilyen senkiházi trógerekkel.

Szereti a munkáját? Sosem fordult elő olyan, hogy kiégett volna?

Hála Istennek elmondhatom, hogy nagyon szeretem a munkám. Megyek is készülődni, még sok dolgunk van az ünnepig.