„A rendszer fenntartásához pénz kell!”

Baksai István egészségügyi szakmenedzser szerint az egészségégügyben mindenkinek baja van, de nemzetközi összehasonlítás szerint mégsem olyan rossz a helyzet - a gyakorlatban mégse működik. Elmondása szerint a jelenlegi színvonalon, ennyi pénzből, ennyi ellátóhely és egészségügyi intézmény nem működhedtető. Mivel sem színvonalat nem akarjuk csökkenteni, és a helyek számár sem lehet tovább kurtítani, ezért az összeget kell megemelni - mondja. Az egyik legfontosabb pontnak azt nevezte, hogy egy beteg gyorsan meggyógyuljon, így felhasználóból újra befizetővé váljon.

A háziorvosokra rátérve elmondta, hogy 2008-as adatok alapján 5145 felnőtt és 1178 gyermek háziorvos-körzet létezett Magyarországon. A háziorvosok 93 százaléka vállalkozóként dolgozik, átlagéletkoruk 57 év volt - amiken valahogy változtatni kell. Hozzáteszi, hogy a háziorvosoknak be kell tölteniük a kapuőri szerepüket (vagyis elsőként nekik kell foglalkozniuk a beteggel), ami jelenleg nem nagyon működik. Véleménye szerint a kórházak adósság-problémáját minél előbb meg kell oldani, hisz így a beszállítók sem jutnak pénzhez, ami csak tovább súlyosbítja a válságot. Megemlíti, hogy mentőszolgálatnál pozitív változások történtek azzal, hogy különválasztották a betegszállítást és a sürgősségi ellátást.

Leszögezi, hogy „annyi pénz a földön nincs, amennyivel mindenki egészségügyi igényeit ki lehetne elégíteni.” Azonban az elvárások összegzésével és szakmai konszenzussal le lehet fektetni egy jobb rendszer alapjait - ám nem szabad elfelejteni ez nem két év lesz, annál jóval több.

Dr. Gyenes Géza szerint nagyon alacsony a várható élettartam - ezt kellene legalább 10 évvel megnövelni. Felsorolja ő is az egészségügy problémáit, amelyből külön hangsúlyozza a szakemberhiányt, amit a humánpolitika képtelen megoldani. Felrója azt is az elmúlt 20 év kormányzásának, hogy az egészségtudatos életmód kialakítására nem fektettek hangsúlyt. Megoldásnak olyan egészségpolitika kialakítását tartja, amely az emberekkel való konszenzuson alapul. Megemlíti az egészségbiztosítás felelősségének megnövelését, és egy Nemzeti Egészségügyi Tervet, amely alapján rendbe raknák az egészségügyet.

Ehhez a Jobbik a forrást egyrészt az adóbevételekből képzeli el - ám itt probléma, hogy manapság nagyon kevés az adófizető, így a TB is csökken. A Jobbik növelné a munkahelyek számát (pl.: közmunka-program) és fellendülés esetén megemlíti a TB összegét is. De az egészségkárosító termékekre kivetett adóból is jutna az egészségügynek és EU-támogatásokat is felhasználnának - a párt elképzelései szerint. Valamint létrehoznának egy nyilvános Nemzeti Egészségügyi Alapot, hogy a pénzt koncentráltan, jól lehessen kezelni (feladata az egészségügyi források felhasználása és egyensúlyban tartása lenne).

„Az egészségügy elöl templom, hátul piac”

Dr. Kovács Árpád közgazdász, volt ÁNTSZ-dolgozó szerint az egészségügy nem ellátórendszer, hanem szolgáltatórendszer - legalábbis annak kellene lennie. Elmondása alapján az egészségügyi átalakításának három stratégiai pontja van: tisztázni hogy hol tartunk, hova igyekszünk és hogyan akarjuk ezt elérni. Szerinte minden országban gond van az egészségüggyel, így nem lehet sehonnan átvenni egy alapot, hanem sajátot kell kialakítani. Méghozzá úgy, hogy mind a szolgáltatók, mind a betegek, mind a finanszírozók érdeke érvényesítve legyen. Beszéde leszögezi, hogy egy új egészségpolitika létrehozását csak úgy lehet végrehajtani, ha minden rá ható erőbe is belenyúlnak, és úgy hoznak létre egy újat, hogy az azokkal és egységben lesznek a változások.

A párt az egészségügy középpontjába nem a pénzt, hanem az egészségügyi állapotot helyezné. Létrehozna egy a kémia biztonsági rendszerhez hasonló információs rendszert, amely nagyban növelné az egészségügy hatékonyságát. Így egyéni egészségügyi terveket is lehetne készíteni - amikkel pedig a megelőző eljárások effektivitását lehetne növelni, ami jelentős költségcsökkenést is jelentene. Bizonyos egészségügyi szolgáltatások (pl.: egészségturizmus) adóját pedig nem az állam, hanem a helyi önkormányzat kapná, amit az csak a helyi egészségügy fejlesztésére fordíthatna vissza. „A fizetések és ellátók száma megduplázható lenne, van rá forrásunk, csak tennünk kell érte!” - zárja mondandóját.

A Kerekasztal-beszélgetésen Sztankó Éva sebész, Tam János egészségügyi informatikai szakértő, Zacher Gábor toxikológus, és Tóth Ildikó belgyógyász, egészségügyi szakmenedzser vett részt, és a közönség is bekapcsolódott kérdésekkel. Tam szerint az egészségügy egyik rákfenéje a gyógyszerlobbi, amelynek érdeke hogy minél több ember legyen minél tovább beteg. A Jobbik visszacsinálná a patikaliberalizációt, valamint a gyógyszerészeket a párt nem kereskedőknek, hanem egészségügyi dolgozóknak tekinti.

Egy javaslat szerint az egészségügyi dolgozóknak órabérben kellene kapniuk a fizetésüket, ám Sztankó szerint nem a kifizetés módja a lényeg, hanem az hogy teljesítmény-alapú bérezés legyen. Elhangzott, hogy az egy betegre fordítandó tiszta orvosi időt a jelenlegi másfél perces tizenhat percre kellene növelni - így az egészségügyi tanácsadás ismét megjelenhet.