A magyar szavazóra jellemző az az egészen egyedi attitűd, hogy mikor pártot választ, az érzelmeire, ködös befolyásokra hallgat, nem pedig ész érvékre, és egyáltalán nem a tényekre. Sőt, még csak a jelöltek személye sem igazán számít. Hiába van egy szavazókörzetben egy minden szempontból felkészült, komoly tapasztalattal rendelkező induló, ha a „másik” párt tagja, akkor a szavazó nagyon nehezen győzhető meg, hogy rá adja a voksát - mondjuk egy zöldfülű, de a preferált párthoz tartozó versenyző ellenében.

Ez a viselkedés egyedül a miniszterelnök-jelöltek személyével összefüggésben változik meg. Az ő figurájuk sokkal inkább szerethető vagy utálható, mint a helyi politikusoké. Hiába jóval kézzelfoghatóbb egy helyi képviselő, a magyar léleknek mégis szüksége van egy idealizált alakra, egy cáratyuskára, aki majd óvón kinyújtja rendkívüli távolságban lévő kezeit és elvezeti népét a jólétbe.

Ne menjünk most bele, abba, hogy mennyivel fontosabb lenne a helyi közösségeknek saját problémáikkal foglalkozni és így inkább a saját vezetőikre koncentrálni, illetve azok programja alapján dönteni egy-egy választáson, mintsem a miniszterelnök-jelöltek szövegeire hagyatkozva.

Mivel ilyenek vagyunk, érdemes inkább belemenni a miniszterelnök-jelöltek népszerűségébe. A Nézőpont Intézet nemrégiben készített egy felmérést a témában. A kérdezőbiztosok kifejezetten arra voltak kíváncsiak, hogy a miniszterelnökségért versenyzők támogatottsága hogyan alakul.

Meglepő fordulat

Kiderült, hogy az előzetes várakozással ellentétben a jelöltek támogatottsága nem a pártpreferenciákén alapul, attól eltér. Méghozzá jócskán. Orbán Viktor, a Fidesz miniszterelnök-jelöltje természetesen vezeti a listát 38 százalékkal. A második helyen azonban Bokros Lajos található 16 százalékkal. Mesterházy Attila és Morvai Krisztina fej-fej mellett 5-6 százalék környékén állnak.

Bokros Lajos ilyen jelentős eredményre talán maga sem számított, míg pártja az MDF alig éri el a parlamentbe jutáshoz elegendő öt százalékos küszöböt. Bokrost a kutatás szerint főként a szocialisták szavazatai emelik ilyen előkelő helyre. Azaz, amíg a pártválasztáson a baloldaliak logikus módon a szocialista pártra szavaznának, addig miniszterelnökként inkább bokrost preferálják, az ifjú Mesterházyval szemben. Ez pedig már egyáltalán nem logikus.

Fiatal még Mesterházy?

Két kézenfekvő magyarázat van a jelenségre: egyrészt nem tartják elég karizmatikusnak Mesterházyt, nem látják benne a tapasztalt államférfit, a szakmai tudással rendelkező, megbízható kormányfőt. Másrészt Bokros Lajost hiába az MDF színeiben indul, még mindig baloldali embernek tartják. Ez utóbbi különösen fontos, hiszen az emberek nehezen váltanak ideológiát, nehezen tudnák megmagyarázni maguknak, hogy az eddigi szocialista támogatásuk miért váltott ellenkező színre, miért a jobboldal jelöltjét preferálják. Ám Bokros számukra nem a jobboldal jelöltje.

Beszédes az is, hogy Bokros Lajos elsősorban a budapestiek és az idősek körében kedvelt és az MSZP-táborban 39 százalékos támogatásával népszerűbb, mint Mesterházy (19 százalék).

Hiába próbálja Dávid Ibolya az MDF-et jobboldalra pozícionálni (jobbközép, konzervatív pártnak), Bokros szimbolikus figura a baloldalon. Persze ne legyünk naivak. Dávid Ibolya és az őt támogatók éppen ezért választották Bokrost miniszterelnök-jelöltnek (és az EP-választáson listavezetőnek). Pontosan tudták, hogy a baloldali szavazók hihetetlenül kiábrándultak az MSZP-ből, így ott lesz egy hatalmas szavazóbázis, akiknek a szavazatáért versenyfutás lesz.

Ez még nem mérvadó

Mesterházy és Morvai Krisztina egyenlősége nem meglepő. A két párt a közvélemény-kutatások szerint egyre közelebb van egymáshoz, néhány időközi választáson és az EP-választáson is több körzetben a Jobbik megverte az MSZP-t. Másfelől nem szabad elfeledni, hogy a közvélemény-kutatás akkor készült, amikor Mesterházyt az MSZP országos választmány egyetlen jelöltként a kongresszusnak ajánlotta. Azaz a választók még „nem szoktak hozzá”, hogy Mesterházyra, mint az MSZP kormányfő-jelöltjére gondoljanak. A szocialista kampánynak éppen ez lesz a legnehezebb feladata, hogy ezt tudatosítsa az emberekben.

Igaz, ez ugyanígy elmondható Morvai Krisztináról, aki még egyáltalán nem biztos, hogy a Jobbik miniszterelnök-jelöltjeként fog indulni. Vona Gábornak legalább akkor esélye van erre a posztra. Sőt, a HírExtra információi szerint egyértelmű, hogy Vona lesz a jelölt.

Kérdés, hogy Orbán Viktor kampánystratégiáját mennyire változtatja meg az a tény, hogy a hozzá legközelebb álló és egy magát jobboldalinak mondó párt jelöltje követi a népszerúségi listán. Győzelmét ugyan nem veszélyezteti, de messze nem mindegy, hogy ki ellen fog kampányolni, kit tart majd valódi ellenfelének, és milyen társadalmi csoportokat szeretne meggyőzni saját igazáról.

Izgalmas kampánynak nézünk elébe.