Óriási várakozás előzte meg a koppenhágai klímacsúcsot. Közel egy éve nap, mint nap jelentek meg a világ valamely sajtótermékben a csúcsról szóló anyagok. A klímaváltozás kérdésének napirenden tartása miatt ma már nemcsak a média, de a (komplett földi) társadalom figyelmében is kitüntetett szerepet kap ez a találkozó.

Kétségtelenül lényeges az ügy szempontjából, hogy a közel kéthetes találkozón milyen eredmények, konkrét megállapodás(ok) születnek. De bárhogy is lesz, a legfontosabb mégis az, hogy a földi klíma védelme (az ember drasztikus beavatkozásának negatív hatásaitól) ilyen központi kérdés lett. Az, hogy a civilizáció eljutott abba a stádiumba, amikor ez az ügy a világ legmagasabb szintű vezetőit is megmozgatja, sőt megnyilatkoztatásra készteti, azt jelenti, mégiscsak fejlődünk.

Lehetőségek

Más kérdés, hogy milyen eredménnyel tudnak majd felállni egy hét múlva. Számtalan elemzés készült arról, hogy mi lehet a vége a találkozónak, de ezek - ahogy közeledtünk az időponthoz - napról napra meghaladottá váltak. A rózsaszín ködből előbukkanó gondolatoktól, amelyek a „mindent meg fognak oldani és szebb lesz a világ” jeligén alapultak, egészen a „semmi nem fog történni” hozzáállásig jelentek meg anyagok, amelyek mind megmagyarázták a maguk igazát.

A valóság természetesen valahol a kettő közötti mezsgyén helyezkedik el. Nyilvánvaló, hogy az a hatalmas elvárás, amit a legvadabb környezetvédők támasztanak a résztvevők irányába, nem lesz kielégítve. De az is bizonyos, hogy a világ vezetői nem fogják maguknak megengedni, hogy semmi ne történjen, hiszen az hatalmas pofára esés lenne mindannyiuknak.



Számháború

A kibocsátás csökkenésével minden ország vezető egyetért. A mértékével már természetesen nem. Éppen ez az egyik front, ahol nagy viták lehetnek. Számtalan évszám és csökkentési ráta elhangzott már, a végső szót Koppenhágának kell majd kimondani. Az már most jól látszik, hogy az Európai Unió a legdrasztikusabb lépéseket szeretné elfogadtatni. Az unió szerint 2050-re 50 százalékkal kell csökkenteni a globális szén-dioxidkibocsátást, és minden áron meg kell akadályozni, hogy a Föld középhőmérséklete 2 Celsius foknál többel emelkedjen.

Szerencsére az egyik legnagyobb kibocsátó, Kína is nagyot vállalt. Az ázsiai gigagazdaság kormányának bejelentése szerint a GDP egy egységére eső szén-dioxid-kibocsátást a 2005-ös szinthez képest 2020-ig 40-45 százalékkal csökkentik.

Felelősségvállalás

A számháborún túl a másik nagy kenyértörésre a fejlődő és a fejlett országok között lehet számítani. A fejlődő országok ugyanis joggal kérik számon a már fejlet iparral rendelkezőkön, hogy őket hátrányosan érintené egy drasztikus kibocsátás-csökkentés, hiszen jóval drágább egy környezetkímélőbb ipart fenntartani, mint a hagyományosat.

Ráadásul a mostani fejlett országoknak megvolt a történelmi lehetősége a brutális szennyezésre, hiszen akkoriban még nem voltak klímacsúcsok és globális felmelegedés sem. Sőt, valójában éppen a mai fejlett országok akkori iparosítása jutatta oda a földi klímát, ahol most tart, nem a fejletlen, harmadik világbeli országoké. Jogos tehát az a felvetésük, hogy ne ők igyák meg a levét annak, amiért nem is ők a felelősek.

Persze rögtön hozzátehetjük: ha ők most egyáltalán nem hajlandóak visszafogni a kibocsátásukat, akkor annak bizony szintén súlyos hatásai lesznek, aminek aztán mindenki egyformán „megihatja a levét.”

Pénzen vett bolygó

Éppen ezért vetett fel Nagy-Britannia és Franciaország azt az ötletet, hogy hozzanak létre egy pénzügyi alapot a fejlődő országok környezetvédelmi vállalásainak megsegítésére. Magyarán szólva fizetünk azért, hogy a harmadik világ országai a környezetvédelem iránt lojálisak legyenek.

Egyelőre úgy néz ki ez az a kérdéskör, ahol a leginkább lehetséges egy konkrét megállapodás megszületése még a koppenhágai konferencia időtartama alatt.

Az biztos, hogy a klímakérdés a világ egyik legfontosabb problémájává nőtte ki magát, így egyetlen ország sem bújhat ki valamiféle környezetvédelmi kötelezettségvállalás alól. Legalábbis, ha szeretnénk megmenteni a bolygónkat egy katasztrófába forduló jövőtől.