Célok és bürokrácia

Egy alapítvány tevékenysége általában karitatív - vagy legalábbis közhasznú - így ha eltekintünk a pártok alapítványaitól, akkor jó szívvel gondolunk ezekre az intézményekre. Ilyen a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány (MNÜA) is, ami 2010 elején 2.250.395.000 forintnyi támogatást fog kiosztani, előreláthatólag 63.160 fő részére, üdülési csekk formájában - minimális önerő igényével.

Karácsony Mihály, az MNÜA elnökének korábbi elmondása szerint ők elsősorban az alacsony jövedelmű nyugdíjasokat, a fogyatékkal élőket és a szakmunkástanulókat szeretnék segíteni. Csakhogy pályázati kiírások alapján - amikkel az üdülési támogatásokat lehet elnyerni - ez sokszor nem lehetséges.

Az MNÜA négy pályázatot hirdetett meg: az „Ezüst nyár” több mint 753 millióból majd 30 ezer nyugdíjasnak nyújtana támogatást, az „Esély a pihenésnek” 124 millióból 6296 fogyatékost és kísérőt segítene, a „Szolidaritás” 575 millióból nagycsaládosokat juttatná üdülési csekkhez, és a „Vakációs program” 100 millióért ötezer szakiskolásoknak hozná el a nyaralás élményét (további 800 milliót az MNÜA a 150-nél is több partnere, valamint magánszemélyek megsegítésére költ).

Pályázati problémák

Azonban ha figyelmesen elolvassuk a pályázatokat, rájöhetünk, hogy a nagyjából négymillió lehetséges pályázó közül igen sokan kiszóródnak. Az természetes, hogy akinek magas jövedelme van, annak nem kell támogatás - így logikus, hogy ha a pályázó fogyatékos vagy nyugdíjas havi jövedelme 80 ezer, a pályázó szülőé 130 ezer felett van, akkor őket kizárják. Igaz ez utóbbi egy olyan család esetében könnyen kijátszható, ahol mindkét szülőnek van jövedelme: mivel csak az egyik pályázik, így másik szülő akár milliókat is kereshet, az MNÜA nem fogja vizsgálni.

De ami ennél sokkal aggasztóbb, hogy azon szülők sem jelentkezhetnek, akiknek nincs teljes idős (8óra/nap) munkaviszonyuk. Ez kizárja a részmunkaidőben dolgozó, gyermeküket egyedül nevelő családanyákat, a válság miatt munkájukat vesztett embereket, és azokat is, akik ápolási támogatáson vannak otthon - például gyermekük fogyatékossága miatt. Tehát pont azokat, akiknek a legnagyobb szükségük lenne a támogatásra.

Ráadásul nem csak ennél az egy pályázatnál vannak visszásnak tetsző kizáró tényezők: olyan fogyatékos pályázhat csak, aki már elmúlt 18 éves. Értjük, hogy a pályázathoz cselekvőképesnek kell lennie az illetőnek, de sehova nem tettek olyan kitételt, hogy mondjuk egy 18 év alatti fogyatékos anyja/apja/rokona lehetőséget kapjon pályázni - természetesen a gyermek nevében, ő maga csak mint kísérő szerepelhetne.

Szintén jelentős probléma, hogy a nyugdíjasok számára pályázati feltétel, hogy betöltsék a 62. életévüket - amely feltétellel a rokkantnyugdíjasok nagy része egyből kiesik a pályázók köréből. Az köztudott, hogy hazánkban majd tízszer többen rendelkeznek rokkantnyugdíjas papírral, mint ahányan azt ténylegesen is megérdemelnék, ám vannak akik jogosan tartoznak ebbe a kategóriába, és egy alapítványnak nem kellene ennyire rosszindulatúnak lennie.

Így elképzelhető az is, hogy egy 52 éves, teljes munkaidőben dolgozni képtelen rokkantnyugdíjas nő egyedül neveli otthon fogyatékos gyermekét és halmozottan hátrányos helyzete ellenére nem juthat támogatáshoz - pedig az MNÜA támogatási célcsoportjába abszolút beletartozik.

Vélemények

Gégény Noémi - aki már 8 éve foglalkozik fogyatékos gyermekekkel és fiatalokkal - a HírExtra megkeresésére elmondta, az ügy már három éve téma: a kizártak és az őket képviselők már ennyi ideje próbálják rávenni az MNÜA-t, hogy változtasson a kiírási feltételeken, de semmi nem történik. Tapasztalatai alapján ráadásul a támogatásból kiesők aránya óriási: az ő ötven fős csoportjában a rászorultak több mint fele képtelen a kiírási feltételek miatt pályázni. Azt is hozzáteszi, hogy ez azért is negatív, mert az MNÜA nagyrészt állami pénzből működik: vagyona az egykori állami üdülők privatizációjából, SZJA 1 százalékokból és magánadományokból áll össze.

Megkeresésünkre Karácsony Mihály kifejtette, hogy „a kuratórium által elfogadott támogatási irányelvek alapján” írták ki a pályázatokat és azokon nem kívánnak változtatni. Ám arra buzdítanak, hogy az általuk kihagyott rászorultakat más alapítványok és civil szervezetek támogassák, elvégre ők képtelenek mindenkit.