De mit csinálnak a gazdagok?

Persze nem lehet általánosítani, de mégis azt kell hogy mondjam: érdemben semmit. A példámban igaz hogy a leggazdagabb embereket vettem alapul, de mégiscsak három magánszemélyről volt szó. És mi van a többivel? Gondoljunk bele, hogy mi lenne akkor, ha nem csak a három leggazdagabb, hanem mondjuk a legtehetősebb 10.000 mondaná azt, hogy elég! De szép is lenne! De térjünk vissza a kiábrándító valósághoz.

Luxushajókázás

Hatalmas szenzáció, az Oasis of the Seas, vagyis a világ legnagyobb óceánjárója a Karib tengeren cirkál, december eleje óta. A jármű 360 méter hosszú, 47 méter széles, és 72 méter magas: a kolosszus 6216 utast képes befogadni. Hogy megértsük azt, hogy ez mekkora szenzáció, íme egy majdnem százéves rekord. A legendás – és hírhedt – Titanic, mindössze 2213 fő befogadására volt képes, hossza „csupán” 269 méter volt.

A gigantikus „teknőben” minden van mi szem-szájnak ingere. Korcsolyapálya, bárok, egy 1380 főt befogadó óriási színházterem, egy hatalmas kaszinó, szörfszimulátor, sportpályák, valamint egy minigolfpálya is szórakoztatja a nyílván nem felpuffadt hasú, etióp gyerekekből összeverbuválódott utazóközönséget.

Persze nem csak luxuskabinokkal van felszerelve a „lélekvesztő”. 3-4 csillagos hotelszoba áráért már kibérelhető egy piciny kajüt. De akkor még nem étkeztünk, nem szórakoztunk, nem költöttünk mindenféle hülyeségre . Pesrze örülnünk kellene, megépült a földkerekség legnagyobb luxushajója! Még párezer évnyi munka, és a legszegényebb ember is kibérelheti a legkisebb szobát, és elfogyaszthatja a legszerényebb fogást.

Űrutazgatás

A magyar származású Charles Simonyi, már kétszer is járt a világűrben, pedig a vagyona meg sem közelíti a fent említett jeles urak vagyonát: ő csak szerény, 1 milliárd dollárnak a gazdája. Az első utazása átszámítva „mindössze” négy és félmilliárd forintjába került, a másodikért már közel hat és fél milliárd forintot kellett kipengetnie. Csekélység. Tehát űrutazás. Hmm… nem rossz! Végülis vannak olyanok, akinek már csak ez számít kihívásnak.

Átjáró egy másik világba

Miért ne? A technika ugyan még nem adott, de az elengedhetetlen kutatáshoz és fejlesztéshez a pénz már megvan: készpénzben, bankszámlákon, luxushajókon repülőgépekben, gépkocsikban, műtárgyakban, vállalatokban, luxuskurvák divattárában és még ki tudja mi mindenben? Nyissák hát meg a féregjáratot a szegények számára, akik Quinn Malloryhez hasonlóan átcsusszanhatnak egy párhuzamos világba! Ott talán nincs éhezés, szegénység. És persze nincs liberalizmus, hiszen a tények nevetségessé teszik ezt az eszmét: egyenlőség, szabadság, testvériség? Ezek után kissé furcsán hangzik ez a jelszó, nem? Hiszen egyenlők és egyenlőbbek mindig is voltak, és lesznek is. A jelek szerint mindenképpen.