Csütörtökön írtuk, hogy hatalmas felháborodást fog kiváltani a több mint hárommillió magyarországi magánnyugdíj pénztári tagból illetve családtagjaikból, mikor megtudják: a kormány intézkedéseinek „hála”, alaposan megváltozik a pénztári tagság feltételrendszere.

A kormány ugyanis a hírek szerint következőképpen kívánja átalakítani a magánnyugdíjpénztári-rendszert. A tervezet szerint nem vehetnénk ki egy összegben az évek során összekuporgatott pénzünket, kivéve, ha a nyugdíjunk legalább az átlag négyszeresére rúg, továbbá azt is kimondja, hogy a felgyülemlett pénzünket nem örökölheti senki, ha már elkezdődött a nyugdíjfolyósítás.

A kormány, illetve a Pénzügyminisztérium (PM) által kidolgozott törvényjavaslat már a Tisztelt Ház asztalán hever, s a szocialisták, illetve néhány liberális képviselő támogatásával állítólag el is fogadja az Országgyűlés.

Tévedés tévedés hátán?!

A HírExtra által megkeresett PM ugyanakkor több kérdésünkre adott válaszában is a sajtó által terjesztett tévedésekről beszél. Arra például, mégis milyen koncepció húzódik meg ama elképzelés mögött, hogy csak a magasabb jövedelmű pénztári tagok juthassanak egy összegben a pénzükhöz a nyugdíjba vonuláskor, Pichler Ferenc sajtófőnök azt mondja, az egyösszegű szolgáltatás lehetősége jelenleg is nagymértékben korlátozott. Utal rá, hogy csak tizenöt évnél rövidebb felhalmozási idő (vagyis alacsony felhalmozási összeg) esetén vehető igénybe.

Jelzi, hogy a kérdés tévedésen alapul: az egyösszegű szolgáltatást a törvényjavaslat nagyon alacsony felhalmozás esetén, vagy a már említett esetben, magas járadék fedezetét meghaladó megtakarítás esetén tenné lehetővé. A javaslat állítólag azért engedné meg továbbra is csak szűk körben az egyösszegű szolgáltatás igénybevételét, mert a kötelező nyugdíjrendszerben alapvető követelmény az egész életre szóló ellátás, az úgynevezett életjáradék biztosítása.

Az egyösszegű szolgáltatás azon személyek esetében, akik az átlagosnál hosszabb ideig élnek, előbb utóbb elfogy, amely kockázat civilizált ország nyugdíjrendszerében nem vállalható fel – mondja a szóvivő.

Az öröklés szabályai öröklődnek

Már csak az a kérdés, az új törvény értelmében miért nem öröklődhetne a pénztári tag által az évek során összegyűjtött pénz, illetve a pénztártag halála esetén miért szállna vissza az összeg a bankra?

Pichler szerint ez utóbbi feltevések is tévesek. A törvényjavaslatban foglaltak szerint ugyanis továbbra is a jelenlegi szabályozásnak megfelelő elvekre épül az öröklés lehetőség – mondja. Ezek szerint a felhalmozási időszakban bekövetkező halál esetén a megtakarítást a haláleseti kedvezményezett veheti fel, nem teljesen szűnne meg tehát az örökölhetőség.

A sajtószóvivő azt is elmondja, hogy a járadékos időszakban történő halálozás esetére a járadék megállapításakor – a jelenlegi szabályozás alapelveivel egyezően – választható lesz az ún. két életre szóló járadék is. Ez a megjelölt társjáradékos (a járadékos közeli hozzátartozója) részére biztosít életjáradékot a pénztártag halálát követően.

Nem kaszál a bank (olyan nagyot)

Pichler nagyon határozottan állítja, hogy a benyújtott törvényjavaslat nem tartalmaz olyan rendelkezést, mely szerint a tag halála esetén bankra, vagy más intézményre szállna vissza a megtakarítás összege, összességében pedig úgy látja, a benyújtott szabályozás kizárólag a jelenlegi és jövőbeni pénztártagok érdekeit szolgálja, nem pedig a pénzintézetekét – mint ahogy azt sokan lefesteni próbálják. Megtakarításaik kezelése biztonságosabbá válik, járadékellátásuk pedig kiszámítható lesz, méghozzá azért, mert a tagok már a felhalmozási időszakban egyszerűen megállapíthatják, hogy addigi felhalmozásuk mekkora összegű járadékszolgáltatásra jelenthet jogosultságot – mondja.

Ugyanakkor nem felelnek meg a valóságnak azok a feltételezések, melyek az egyösszegű szolgáltatással és az öröklés lehetőségével összefüggésben a tagok jogosultságának csorbítását próbálják sugalmazni – véli a szóvivő.

Ez a lehetőség a magyar nyugdíjrendszer történetében egyedülálló – állítja Pichler.