Mégis, kinek az élete?

Mint az előadás rendezője, a teátrumot igazgató Puskás Tamás az MTI-nek elmondta, a súlyos kérdéseket feszegető színművet korábban csak a Madách Színház tűzte műsorára Magyarországon, még 1980-ban.

A szocializmus szűk levegőjében, a nyolcvanas években persze egészen más okokból vették elő ezt a darabot, mint amiért mi találtuk érdekesnek - jegyezte meg a rendező, hozzátéve, hogy egy nemrégiben készített felmérés szerint a magyaroknál csak a zimbabweiek érzik kilátástalanabbnak az életüket az egész világon. "Ennek a különös embernek a példája azonban, aki elvesztette az összes végtagja feletti kontrollt, és csak a fejét tudja használni, esetleg alkalmas lehet arra, hogy felkeltse az emberekben az élet iránti szeretetet" - fogalmazott.

Puskás Tamás úgy vélte, az eutanázia több aspektusból megközelíthető, bonyolult kérdés, a darab főszereplője, Ken Harrison azonban nem azt kéri, hogy öljék meg, hanem hogy hagyják meg neki az életéről szóló döntés jogát.

Mint a rendező hozzáfűzte, a színpadon egy teljesen lebénult ember harcol a méltóságáért, mégsem ennek a bemutatása jelenti a fő kihívást, hanem az, hogy ennek a küzdelemnek a képe felébreszti-e a nézőben az életörömöt.

"Természetesen ez egy furcsa paradoxon: egy ember a szemünk előtt a haláláért küzd, és mi ezzel az életkedvet akarjuk felkorbácsolni. Mikor látjuk, hogy éppen menni készül, mert nem tudja többé kiteljesíteni az életét, talán megértjük, hogy ez az egyetlen, soha vissza nem térő alkalom arra, hogy éljünk" - szólt az előadásról Puskás Tamás.
A Centrál Színház produkciójában Rudolf Péter alakítja a főszerepet; saját bevallása szerint a próbák kezdete óta a színésznek is az jár a fejében, hogyan döntene: "Ken Harrisonnak nincs családja, ráadásul szobrász, akinek az volt az élete, hogy a két kezével alkotott. Az én kötődésem az élethez a családomon, a gyerekeimen keresztül másmilyen. Ha az embernek gyereke van, még a legszörnyűbb, legdepressziósabb időszakban is érezheti azt, hogy rá szükség van az életben".

Mint Rudolf Péter kifejtette, a szerep más szempontból is különleges, hiszen az előadás során csak a fejét mozgathatja, és még levegőt is csupán meghatározott módon vehet. "Hiperaktív, túlmozgásos színésznek ismernek, szakmai szempontból tehát sok tanulsággal járt a darab" - jegyezte meg.

A produkció előkészületei során a színművésszel felvette a kapcsolatot egy életét tíz éve Ken Harrisonhoz hasonló módon élő hölgy. "Megismertem egy csodálatos embert, akivel nem drámai volt a találkozás, hanem inkább katartikus, erőt adó. Ő érezte fontosnak, hogy beszéljen a helyzetéről, azokról a megaláztatásokról, amelyek a magyar egészségügyben még inkább érték, mint a darab amerikai főhősét" - idézte fel a találkozást Rudolf Péter, hozzátéve: a tanultakból sok mindent felhasznál az előadásban is.

A Radnai Annamária és Falusy Zsigmond fordításában színpadra kerülő darab további szerepeit Nagy-Kálózy Eszter, Bálint András, Simon Kornél, Borbás Gabi, Oroszlán Szonja, Schmied Zoltán, Kovács Vanda, Nyertes Zsuzsa, Papp János, Puskás Tamás és Vári-Kovács Péter játsszák. A díszletet Szabolcs János, a jelmezeket Kesserű Andrea tervezte.