A jeles eseményre személyesen is Budapestre utazik, többek között azért, hogy előkészítse februári egyéni tárlatát, amelyen hatvan művel vendégeskedik majd Hajdú Kata galériás szervezésében.


A korábban reklámgrafikusként is sikeresen dolgozó, majd jól menő saját vállalkozást alapító alkotó nyolcvanas éveihez érve sem hagyott fel a művészeti tevékenységgel, sőt fáradhatatlan kísérletezésekbe kezdett a modern technika legkorszerűbb vívmányaival. Ennek érdekében fél évtizeddel ezelőtt társult a konstanzi születésű, hatvanas éveit taposó, a tömegmédia területén gyakorlatot szerzett Werner Hornunggal, hogy közösen digitális munkákat hozzanak létre. Az együttműködés eddig jól bevált, a munkafolyamat kialakult: a kezdeti ihletforrást Sárközy Pál saját kezűleg papírra vetett rajzvázlatai képezik, ehhez járulnak kiegészítésként Hornung fotós vagy filmes javaslatai, amelyeket aztán közösen addig módosítanak a világhálón, az egymásnak küldözgetett variánsok révén, amíg létre nem jön a véglegesnek ítélt kompozíció.

A viszonylag nagy méretű nyomat ezután kerül vegyes technikai eljárással a vászonalapra, a méteresnél is nagyobb digitális alkotásokból pedig kisszériás sorozatok készülnek (képenként legfeljebb hat-hat példány), tekintettel a vásárlók - közgyűjtemények és magánszemélyek - jogos elvárásaira.

Az Abigail Galéria közvetítésével Budapesten most a limitált digitális ciklusokból három különféle, számozott másodpéldány a licitáláson is megpályázható, jobb alsó sarkukban a "Sarkozy/Hornung" szignóval hitelesítve. A katalógusban külön tanulmányt is közöltek az egész oldalas, színes reprodukciók mellett a "furcsa páros" pályafutásáról, kitérve mostani, jól összehangolt együttműködésükre.

A szóban forgó képek korábban vendégszerepeltek már Amszterdamban a Gertrud D Galleries Entente Subtile elnevezésű, 2004-es bemutatóján, aztán tavaly nyáron az Out of Mind madridi, majd 2008 novemberétől idén január végéig valenciai rendezvényén.

A magyar fővárosban vendégeskedő képek közül a legnagyobb (másfél méteres magasságú) és egyben a legdrágább (kikiáltási ára 700 000 forint) a Happy Dolores első pillantásra kissé meghökkentő kompozíciója. A megszokottal ellentétben ez a női akt ugyanis nem szemben, hanem háttal áll a nézőnek. Másik döbbenet jobb alsó lábszára helyén a művégtag, amelynek fémvázába fehér liliomszálat tűztek. Az ártatlanság szimbóluma frappáns kontrasztot képez a csinos fiatal hölgy meztelenségével, hiszen eleve áttetsző harisnyáján és harisnyatartóján kívül semmilyen más alsóneműt nem visel. További meglepetés, hogy a protézis tócsába merül, miközben tűsarkú cipőbe bújtatott másik lábát magabiztosan megveti a száraz aszfalton. Legalább ilyen érdekes a pocsolyás járdát szegélyező karcsú oszlopsor, a kovácsoltvas korlát és a barokk cirádás, arany keretes tükör eleganciája. Végül a naplemente (vagy a reflektorok fényköre?) aranyló glóriát von a kibontott hajú buja szépség feje fölé.

Úgy tűnik, hogy a néző előzetes elvárásaitól merőben eltérő témaválasztás és beállítás állandó eleme a szerzőpár sajátos eszköztárának. A fekvő formátumú Civiolation 2. (méteresnél szélesebb, becsértéke 550 000 forint) főszereplője egy barna bőrű bennszülött, aki szájának szögletében modern piercinget hord, fülén a legújabb típusú fejhallgató, egzotikus arcát pedig áttetsző műanyag szemellenző védi a trópusi kártevőktől a dzsungel sűrűjében. Végül az azonos méretű, ámde álló Cycles of life 2. félmilliós taksával a másik hangulati véglet : a sűrű havazásban jégcsapok erdeje függ az öreg fa koronáján, törzséből ruhátlan "télkirálynő" sejtelmes sziluettje dereng elő, lábánál óriás hókristály geometrikus absztrakt mustrája a dekoráció, feje fölé pedig egy ág "karja" tart ernyőt, alatta velencei kristálycsillár (vagy egy karácsonyfa?) égő gyertyáinak otthonias meleget árasztó fényével.

A francia köztársasági elnök nem csak a szebbik nem iránti rajongását, hanem vérbő humorérzékét is magyar édesapjától örökölhette. Mindenesetre cinkosan összekacsintottak, és abban teljesen egyetértettek, hogy amikor fia még miniszterként megkapta a legmagasabb francia kitüntetést, a Becsületrendet, ebből az alkalomból úgy örökítette meg saját kezűleg készített mellképén, hogy az érmet szalagostól a bal fülére akasztotta - afféle függőként. A hollandok postabélyegen forgalmazták ezt a nem mindennapi portrét, Sárközy Pál pedig ígéri, hogy fiától kölcsönkéri az eredeti festményt február közepére tervezett budapesti kiállításának időtartamára.