Mit jelent neked a karácsony?

Pont ez volt a decemberi klubomnak a témája – minden hónap első szerdáján, most már lassan két éve létezik az „Ébresztő előadások”, melynek keretében egy adott témát járunk végig pszichológiai, spirituális és élettapasztalati szemszögből. Két nagy ünnep van a világban. Azért mondom, hogy a világban, mert utánanéztem, és több ezer éve minden korban, minden kultúrában a két legnagyobb ünnep a tavaszi és a téli nap-éj forduló volt. Az ünnepek valós dolgok, nem kitalációk – mármint a valódi ünnepek, nem a Valentin napról vagy például a cigimentes napról beszélek. Ha akarja az ember, ha nem, a lélek működése a természet működésétől elválaszthatatlan. Az ember ilyenkor akarva-akaratlanul is egyfajta számadásra kényszerül. És azt tapasztaltam, hogy mennél jobban megyek bele a korba, annál erősebben történik meg az, hogy a saját sötét oldalamat is szépen szemügyre vegyem. Ez a legkiválóbb időszak arra, hogy az ember a kis lelkiismeretét pucolgassa. Az egész advent, az Úrjövet várása valahol a bennünk levő reménynek az eljövetelét jelenti, hogy jobbulunk, hogy tökéletesedünk, hogy a törekvésünk, a saját fejlődésünk nem hiábavaló.

Szóval nekem az egész adventi időszak, a téli nap-éj forduló – és ugye hát erre fűződik rá a karácsony is – egy kiváló időszak a saját lelkiismeret-furdalásaim, a saját hibáim, tökéletlenségeim, sötétségeim kipucolására. Ez a saját magammal szembeni számadás, számvetés időszaka. Ami nyilván azt jelenti, hogy amikor az ember az Úrjövetre vár – adventre, illetve az egész karácsonyra –, akkor abban reménykedik, hogy talán tényleg van valami: egyrészt valami univerzális megbocsátás, másrészt, hogy én magamnak meg tudok bocsátani.

Hogyan szoktál karácsonyozni, és mi kerül ilyenkor az ünnepi asztalra?

A karácsony természetesen családi körben zajlik. Nem utazunk el ilyenkor, nem megyünk szállodába, wellness hotelbe vagy egyéb borzadályba, ezek eszembe se jutnának. Három generáció, a gyerekek, a szülők, mi és a nagyszülők töltjük együtt az ünnepet. Mióta megszülettek a gyerekek, a férjem szüleivel minden karácsonyt együtt töltünk. Én főzöm a menüt, ami teljesen klasszikus: halászlé, pecsenye, saláták, a nagymama csinálja a bejglit, az apósomnak pedig szoktam csinálni valami cukorbetegeknek valót. Diabetikus répatorta, diótorta vagy valami ilyesmi, hogy ő is tudjon pár édes falatot enni.

Van valami olyan, különleges szokás, hagyomány, ami kifejezetten a ti családotokra jellemző?

A férjem is és a lányunk is kiválóan zongorázik. Van a nappaliban egy zongora, és a karácsonyozásnak mindig elengedhetetlen része egy kis házimuzsikálás. A zongorakíséretes Mennyből az angyal nem hiányozhat, illetve más karácsonyi énekek is rendszeresen műsoron vannak. És amit nagyszerűnek tartok, bevezettünk szokásnak a gyerekeinknél, hogy igazából az az ajándék, amit ők készítenek. Minden évben kíváncsian várom, hogy ezt még meddig lehet nekik beadni! Tizenhat és fél a lányom, tizennyolc múlt a fiam, és a nagy, lázadó, kétméteres, tizennyolc éves fiam is minden évben szépen rajzol, ragaszt, verset ír. A férjemmel mi is szoktunk egymásnak kis versikét, személyes ajándékot, ezt-azt ajándékozni. A lányommal most Luca napján elvonulunk ketten egy helyre, úgyhogy két napra el is kérem a suliból, és együtt csinálunk mindenféle kézimunkát. Ő a Kisképzőbe jár, tehát én csak egy szerény csicska vagyok a keze alatt – bár egykor én is jól rajzoltam, és szeretek is rajzolni, de ő elképesztően kreatív. Megmutatta a nagyszülőknek készített kerámiatálat, hát komolyan mondom, bármilyen üzletbe ki lehetne rakni, teljesen profi. Lázár pedig inkább az irodalom, a szavak embere.

Tegyük fel, hogy egy jótündér teljesíteni tudná egy kívánságodat. Mit kérnél tőle?

Teljesen tiszta önvalómban lehessek. Persze izgalmas az út végigjárni, amíg az ember teljesen letisztultan önmaga lesz. De lehetne ezt egy kicsit sürgetni. A teljes, letisztult önvalóm. Mert ami levihet az útról, az a félelem, a szorongás, az önbizalomhiány, a kompenzálás, a múltbeli sérülések. De nem, ez nem jó kívánság, mert épphogy izgalmas az út, ami odáig elvezet.

Akkor viszont mindenképpen a szellem anyaggá tevése, a teremtő, hétköznapi élet mágiájában való szintlépést kívánnám. Hogy még nagyobb legyen a hitem ereje, ebben mindenképpen fejlődni kell. Vannak olyanok, akik a szellemet anyaggá tudják tenni, tehát materializálnak. Én nem láttam, de a magyarországi Pránanadi mester, Petrezselyem József például materializál, és ezt olyan emberek mondták, akiknek adok a véleményére, például Falusi Mariann.

Ezt a materializálást hogyan kell elképzelni?

Ha azt mondja, hogy legyen egy tű a kezemben, akkor lesz, ha azt mondom, hogy gyulladjon meg az a függöny, akkor meggyullad. Amikor belépsz a Mátrixba. A tudatod hatalmas formálóerejével teljesen a jelenben vagy. Szóval szerényen csak valami ilyesmit kérnék.