„Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj…” Idézhetjük a 20. század, talán egyik legnagyobb költőjének, Radnóti Miklósnak, a „Nem tudhatom…” című versét. És valóban. Madártávlatból minden egészen más, és itt nem feltétlenül a végtelen szabadság érzésére, a Nap isteni ragyogására, a bárányfelhők simogatására gondolunk. Sokkal hétköznapibb dolgokról van szó.

Nyilván mindenki használt már térképet, ezen nincs mit vitatni. El-elábrándozunk, hogy valójában milyen lehet az a táj, amelyet éppen nézegetünk: vannak olyan emberek, akiknek – sajnos –jelen pillanatban nincsen elegendő pénzük arra, hogy eljussanak álmaik földjére. Persze valószínű, hogy egy-egy egzotikus, távoli ország térképén barangolnak, és nem feltétlenül a Városligetet tanulmányozzák. Ezennel tehát felkérjük Önöket, hogy tekintsék meg ezen térképet.


Nagyobb térképre váltás

Mit vettek észre? Az ominózus „objektum” a Hősök tere mögött kezdődik, balról hazánk egyik büszkesége, a Fővárosi Állat-és Növénykert határolja, míg a másik oldalról a Washington György sétány fogja közre. Igen, a Városligeti tóról beszélünk. Felfigyeltek az alakjára? Ha nem, kérjük Önöket, hogy tanulmányozzák még egy rövid ideig, és ha felismerték a vicc tárgyát - segítségként közöljük, hogy piszkos fantázia szükségeltetik a böngészéshez -, akkor olvassák tovább ezen írást.

Igen. Ez valóban –szalonképesen megfogalmazva - egy külső genitáliához hasonlít! A jégpálya 1869-ben nyílt a tavon, melyet hivatalosan 1870. január 29-én avattak fel, Rudolf koronaherceg jelenlétében. Hazánk talán legnagyobb építésze, Lechner Ödön által tervezett korcsolyacsarnok pedig az 1880-as években is várta a csusszanni vágyó közönséget: ám a műjégpálya a mostani alakját az 1926-os átépítés után nyerte el.

A „herezacskó” (scrotum) közepén a Vajdahunyad Vára ad otthont a Mezőgazdasági Múzeumnak: ezt joggal nevezhetjük tehát az élet magvának is, és nem oktalanul. Elméletileg egy mezőgazdasági ország lennénk - azaz voltunk egy szebb múltban -, mikor talán volt is értelme magvaink elvetésének. A „húgycső" (Urethra) ketté van választva a Kós Károly sétány által, vagyis a műjégpálya jóvoltából már „zsizsegnek” a gyerekek, és persze a felnőttek is, hogy egy tartalmasabb program részeként, a „makk”, (Glans penis)irányába haladjanak, az állatkert irányába.

Vagyis aki egy repülőgép fedélzetéről szemléli a Városligetet, annak legrosszabb esetben, egy hatalmas hímtagot jelenthet a táj.

Úgy véljük, hogy a fenti megállapításból kiindulva, egészen nyugodtan a Városligeti tó partján építhették volna fel a kormánynegyedet, viszont egyben örülünk is hogy nem tették: ugyanis elképzelésük szerint, nem károsították nekünk, adófizető kis… gyerekeknek a zsebét.

Természetesen mi is nagyon büszkék vagyunk a Városligetünkre, jelen cikket pusztán viccnek szántuk.