Az empátia teljes hiánya

Minden józan agyműködéssel bíró embernek, szervezetnek, vagy kormánynak van egyfajta empátiája, amit használ a mindennapi túléléshez. Ez szolgál arra, hogy levegyék környezetük reakcióit, és ne cselekedjenek olyanokat, amik hátrányosan érintenék őket. Például, ha egy kutya vicsorogva csahol rád, akkor az nem azt jelenti, hogy meg kell simogatni, hanem hogy nem árt magad távol tartani tőle, ha nem akarod, hogy eledel legyél.

Úgy néz ki a mostani kormányzatból hiányzik mindenféle empátia. Ugyanis csaholjon, morogjon és vicsorítson bármennyire is a nép bizonyos személyekre, ők továbbra is cirógatják azok buksiját, és még jutalom-falatkákat is adnak nekik. A nép például nem szereti a korrupt cigányvezetőket, mert számukra pont azt a sztereotípiát erősíti, ami ellen a kormány harcol - ezért is követeli mindenki Kolompár Orbán lemondását. Most pedig kitüntettek egy cigány vezetőt munkája végzése miatt, közvetlen azután, hogy ugyanezért elítélték. Ráadásul Kocsis Istvánnal is hasonló a helyzet, akinek a társadalom legfeljebb egy uránból készült díjat adna át.

Mindörökké Kocsis Istvánnal

Budapest nagy kedvence, a BKV álláshalmozó, multimilliárdos vezérigazgatója, Kocsis István megkapta azt a díjat, aminek neve vele kapcsolatban az átlagpolgár rémálmaiban jön csak elő, és meghallása után izzadságtól kivert, halálra rémült arccal ül fel ágyában. "Múltunk közös lesz a jövőben is” - szól a díjátadó elnevezése. A budapesti átlagpolgár számára ez egyet jelent azzal, hogy a most feltárult BKV botrányok a jövőben is folytatódni fognak, továbbra is begyűrűznek a város életébe a vállalat problémái, aminek hatására továbbra is évi tízmilliárdok fognak eltűnni a főváros költségvetéséből, „BKV-megmentés” címszó alatt.

Sőt, ez azt is jelenti, hogy Kocsis továbbra is a főváros vérkeringésében fog maradni, még akkor is, ha véletlenül kirakják a BKV-tól. Elvégre vezette ő már a virágültetést, a kertészkedést, az áramellátást, most pedig a tömegközlekedést - jövőre talán beül a gázcsap mögé. És ez az, amit immáron egy budapesti polgár sem szeretne. Sőt, eme érzését a radikálisabb része akár macskakövekkel is kinyilvánítaná, ha lenne rá alkalma. De a politika nem tanul: megajándékozta őt egy díjjal a szép, közös jövő reményében. "Múltunk közös lesz a jövőben is.”

Azért is érdekes a hétfői díjátadó, mert az elismerés ”a magyarországi cigányság társadalmi integrációját kiemelkedően támogató, azt elősegítő szervezeteknek, cégeknek illetve magánszemélyeknek” jár, és az Országos Cigány Önkormányzat alapította, amit a Kocsishoz hasonlóan rossz hírű Kolompár Orbán vezet. Itt azt gondolhatnánk, hogy a nagy korrupt megajándékozza a még nagyobb korruptat, de nem lenne illendő ilyen következtetéseket levonnunk. Azonban egy másik díjátadó hasonló problémát vet fel.

Elítélték, aztán kitüntették

Pénteken adták át a Kisebbségekért Díjakat a Parlamentben Kiss Péter, társadalompolitikai miniszter vezényletével. Az indoklás szerint ezeket azok vehették át, akik „az oktatás, a nevelés, és a tájékoztatás eszközével” küzdöttek többek közt „a bezárkózás és a bűnbakképzés ellen”. A díjat megkapta Rostás László, a Bács-Kiskun Megyei Cigány Érdekképviseleti Szervezet elnöke, az Országos Cigány Önkormányzat képviselője is. Az a személy, akit kisebbségekért végzett tevékenységéért pár órával korábban elítéltek.

Az ügy elég régi: egy évezredfordulós megállapodás szerint kárpótlást kérhettek azok a magyarok Ausztriától, akiket oda hurcoltak kényszermunkára még a II. világháború idején. Bács-Kiskun megyébe több mint 300 millió forint érkezett, amit piramisjáték-szerűen szétosztottak a pénzt megkapó fejesek, köztük kirívóan sok kisebbségi vezető. Az 55 vádlott közül 14-et elítéltek, többeket letöltendő börtönbüntetésre. A vádlista igen hosszú volt: csalás, különösen nagy kárt okozó, bűnszövetségben, üzletszerűen, folytatólagosan elkövetett csalás, magánokirat-hamisítás és a többi. Az elítéltek közt volt Rostás László is, igaz ő megúszta pénzbüntetéssel.

Tehát egy cigány vezetőt kitüntetnek a cigányságért tett erőfeszítéseiért, miközben pár órával azelőtt mondta ki a bíróság, hogy pont eme tevékenysége miatt követett el igen komoly törvénysértést. Ekképp kissé átértékelődik Kiss Péter szónoklata is: "a mai díjazottak mind-mind közösségépítő, közösségszervező emberek. Fáradhatatlan, sokszor több évtizedes munkájuk, vagy fiatal koruk ellenére elért eredményeik, példaértékű alkotásaik révén kitüntetésük tovább emeli a díj rangját."

De ami talán ennél is fontosabb, az így kialakuló kép szerint, aki a cigányokat segíti, az bűnöző. Ráadásul, ha jól végzi a dolgát - a bűnözést - akkor még kitüntetést is kap. És mindezt az üzenetet az a kormány képviseli, akinek az egyik legfőbb feladata az lenne eme etnikai villongásoktól terhes időkben, hogy pont ezt a sztereotípiát enyhítse. De nem, ő kitünteti a bűnösöket. Ha így meg tovább, akkor lassan sértés lesz, ha valakinek egy cigánysággal kapcsolatos díjat akarnak átadni - hogy a díj megbecsültségéről ne is beszéljünk.