A magyarországi Reinhold és Carmen Würth Alapítványt – német mintára – a Würth szerszámgépipari óriás teremtette meg 1991-ben. Az idén nagykorúvá cseperedett szervezet az év egy bizonyos szakaszában évről évre kitüntetett figyelemben részesül. Csakhogy ez nem az egyszázalékos adófelajánlásokért zajló harc szokásos tavaszi reklámhadjáratának idejére, hanem az év végi ünnepi csúcsszezonra tehető.

A magyarországi Reinhold és Carmen Würth Alapítvány csak az idén több száz gyermek- és idősotthonban élő nehéz sorsú hazánkfiát részesítette a nekünk automatikusan járó karácsonyi meglepetés örömében. E fölött a nyáron durván százötven hátrányos helyzetű fiatalt táboroztatott több mint egy hétig a környezetvédelem fontosságára nevelve, s további 2500 szegény gyermek nyári üdültetéséhez is hozzájárult. Vajon miért érzi feladatának egy német tulajdonú szereléstechnikai vállalat, hogy nehéz sorsú magyar időseknek és gyermeknek segítsen boldogulni? Kezdjük az elején.

Kezdetek

Dr. Kun Pál nyugdíjazott diplomata. Világ életében a külügyminisztérium alkalmazásában állt, a berlini főkonzulátust vitte, míg nyugállományba nem vonult. A közép-kelet-európai diktatúrák leomlása után arra gondolt, a frissen egyesült Németországban évtizedek alatt felhalmozott kapcsolati tőkéjét hátrányos helyzetű magyar egyetemisták segítésére fordítja.

Így a tisztán német tulajdonú Würth tulajdonos-házaspárját, Reinhold és Carmen Würth-öt addig győzködte, míg azok a cégük után létrehozták segélyszervezetük hazai „leányvállalatát” is, a magyarországi Reinhold és Carmen Würth Alapítványt. (A kinti szervezet Németország legbőkezűbb képzőművészeti mecénása.) Az alapítvány kuratóriumának elnöke Kun Pál lett.

Az adakozók az indulásakor még csupán a hátrányos helyzetű, de kiemelkedő tanulmányi eredményekkel rendelkező egyetemistákat kívánták támogatni. A kilencvenes évek elején igen nagy értékű, havi húszezer forintos ösztöndíjra kizárólag olyan hallgatók pályázhattak, akik mindkét feltételnek megfeleltek.

Határtalan szeretet

A következő lépcsőfok az volt, hogy a segítségnyújtást kiterjesztették a határon túli fiatal magyar értelmiségiekre. Mikor ez teljesült, ezt is kevésnek érezték, ezért úgy döntöttek, alapítanak egy díjat is, amelyet szociális helyzettől függetlenül évről évre a legjobb hallgató vehet át, a kitüntetéssel járó nyolcvanezer forinttal egyetemben.

Mikor az ösztöndíjrendszer már sínen volt, kiderült, Magyarországon a környezetvédelmi nevelőmunka az egyik legfontosabb társadalmi feladat. Így született meg a Würth Környezetvédelmi Ifjúsági Tábor, amely nem pusztán kikapcsolódásra és pihenésre nyújt lehetőséget, hanem a Környezetvédelmi és Vízügyi, valamint az Oktatási és Kulturális Minisztérium aktív közreműködésével a résztvevők színes programokon a természet és az élővilág védelmének fontosságát is megismerhetik.

Ezekben a táborokban vált világossá az alapítvány munkatársai számára, milyen hihetetlen méreteket ölt a gyermekszegénység Magyarországon. Innen már csak egy elhatározásra, valamint Reinhold úr és Carmen asszony meggyőzésére volt szükség, hogy az alapítvány évről évre ajándékokkal tehesse boldogabbá a legrászorultabbak ünnepét.

Áldott ország

A kezdeti Kánaán (ruhával és tartós élelmiszerrel teli teherautók tucatjai indultak Németországból Magyarországra) azonban nem tarthatott a végtelenségig. Egy – az alapítvány számára korántsem szép – napon a cég hazánkban székelő kelet-európai képviselője magához hívatta Kunt, s azt mondta neki: „Ide figyelj Pali, mindenképp kaptok a jövő évben is segélyt. De ha tudnátok, mi van Tiranában, mi van Mongóliában, mi van a volt Szovjetunió országaiban... Ti gazdag ország vagytok hozzájuk képest.” A rendkívüli segélyek ezután rendre tőlünk keletre kötöttek ki, a sztenderd támogatás azonban szerencsére nem folyt ki a Kárpát-medencéből.

„Persze, hogy érezzük” – sóhajt Kun Pál, mikor arról érdeklődünk, az alapítványnál érzik-e, hogy válság van? „Sajnos a múlt évi apanázsunkhoz képest semmiféle emelésre nem számíthattunk idén. Sőt, ahol lehetett, csökkentenünk kellett a kiadásokat, de van kivétel is. Mondok egy példát: tizenegynéhány esztendeje minden évben 120-150 gyermekotthonban élő lurkó részére hét-nyolc napos környezetvédelmi tábort szervezünk. Az alapítvány kuratóriuma idén is úgy döntött, a nehéz idők ellenére se adjuk fel hagyományos tevékenységünket, így végül megtartottuk a tábort, sőt, Magyarországon egyedülálló módon további 2500 gyermek nyári üdültetéséhez is hozzájárultunk” – büszkélkedik a kuratóriumi elnök.

Személyes szubvenció

A válság hatása nem is a „kínálati”, hanem a "keresleti" oldalon mutatkozik. Egész évben rettentő sok kérés érkezett az alapítványhoz, a nehéz időkben felerősödtek a segélyért kiáltó hangok. És Kun Pálék nem csak a főváros zaját hallják meg. Pécs, Szeged, Debrecen, Nagykanizsa és Miskolc hátrányos helyzetű lakói is számíthatnak a segítségükre.

„Ezekben a vidéki városokban rendelkezik a Würth márkaképviselettel” – magyarázza Kun Pál. „Mikor annak idején a rendszerváltás után megjelentünk az említett városokban, rendre bejelentkeztünk az önkormányzathoz, mondván, örömmel támogatnánk a település gyermek-, valamint idősotthonát. A kollegáink az említett városokban karácsony tájt elmennek az otthonokba, és személyesen a lakóktól kérdezik, mire lenne szükségük” – avat be egy, a XXI. században már talán szokatlan jótékonysági rituáléba Kun Pál, aki például a fővárosi Rózsa utcai idősotthont látogatja több mint tíz éve.

A Rózsa utcai nyugdíjasok idén digitális fényképezőgépet kértek karácsonyra. „Kétszáz idős ember él az otthonban” – mondja Kun Pál. „Itt minden napra jut legalább egy név-, vagy születésnap. A Rózsa utcai öregeknek napokig, sőt hetekig tartó élményt nyújt majd a fotómasinával rögzített felvételek visszanézegetése” – ad magyarázatot a szokatlan kérésre, ám persze nem mindenütt műszaki cikkekből van a legnagyobb hiány. Szegeden például déli gyümölcsről, Miskolcon pedig meleg harisnyáról álmodtak az idősotthon lakói, s idén, az alapítvány jóvoltából mindkét kívánságból valóság lett.

Önzetlen multi

A Würth tevékenysége mára a magyar állam figyelmét is felkeltette. A szervezet az elmúlt években az oktatási és a szociális tárcától is elnyerte a legmagasabb civil szervezetnek adományozható érdemrendet. Kun Páltól tudjuk, hogy az alapítványt irányító kuratóriumi elnökség minden tagja kitűnő szakember, van köztük ügyvéd, egyetemi professzor, még orvos is. Igen sokszínű tehát a grémium, egy közös pont azonban így is akad: mindannyian társadalmi munkában látják el feladatukat. Hozzá kell azonban tenni, hogy a vidéki üzletkötői hálózatban működő, ugyancsak önzetlenül közreműködő Würth-dolgozók segítsége nélkül aligha lenne ilyen eredményes az alapítvány.

A világ 94 országában jelen lévő Würth sikeres világcég. Multi, ha úgy tetszik. Története nem azért figyelemre méltó, mert ösztöndíjat folyósít vagy környezetvédő tábort szervez. Komoly világvállalat ma már nehezen képzelhető el erős társadalmi és környezetpolitikai küldetéstudat nélkül.

Reinhold és Carmen Würth, Dr. Kun Pál, a kuratórium tagjai, a cég alsóbb szintjein dolgozó alkalmazottak karitatív munkája azért különleges, mert a gyermek- és idősotthonok lakóinak megajándékozásával olyanok ünnepét varázsolják szebbé, akik nem tartoznak az üzleti világ által szívesen preferált fogyasztói csoportba. Olyan emberekét, akiktől se rövid, se hosszú távon nem remélhetnek profitot. Mert vásárlóerejük a nullához közelít. S bár biztosan lesznek, akik e történet végén is úgy gondolják, hogy a multik kivétel nélkül az ördög földi helytartói, talán olyanok is akadnak majd, akik elfogadják: egyszer-egyszer akár Jézus letéteményesei is lehetnek.