A politikus 18 kérdést intézett a miniszterelnökhöz, ezekben - miután felidézi, hogy a dossziétörvénnyel kapcsolatos konzultáció, illetve a javaslat benyújtása is hónapok óta húzódik - többek között arra vár választ, hogy "a verbális elkötelezettség" hangoztatásán túl mit kíván tenni Bajnai Gordon az iratnyilvánosságért.

Gulyás József emlékeztetett arra is, hogy bár december 14-én négypárti egyeztetést terveztek, ez nem jött létre - Korózs Lajos államtitkár korábbi tájékoztatása szerint a korábban részvételüket ígérők távolmaradása miatt. Gulyás József a kormány által erre a találkozóra készített munkaanyag, továbbá a vizsgált mágnesszalagokkal kapcsolatos szakértői jelentés tartalmára vonatkozóan is kérdéseket fogalmazott meg.

A 19 vizsgált mágnesszalaggal kapcsolatban arra is választ vár a kormányfőtől a képviselő, hogy miért csak 18-at archiváltak, és ki vállalja a felelősséget azért, ha a 19. adathordozó netán megsemmisül. Szintén az adathordozókkal kapcsolatban arról is érdeklődött a honatya, hogy bár több ígéret hangzott el, hogy az adatok előhívásába, értékelésébe civil kontrollt is bevonnak, miért nem egyértelmű, hogy a kormány tartani kívánja-e a szavát.

Gulyás József azt is megkérdezte a kormányfőtől, kész-e kötelezettséget vállalni arra, hogy a mágnesszalagokon őrzött adatok tartalmáról legkésőbb az Országgyűlés 2010. évi első ülésnapján tájékoztassa a nyilvánosságot.

"Ön szerint az előzmények ismeretében elvárható-e a Nemzetbiztonsági Hivataltól, illetve annak vezetésétől, hogy a választások kiírása utáni időpontban, a kampány közepén, egy-két hónappal az új kormány felállása előtt az információs kárpótlást elősegítő, kutatóbarát, nyilvánosságpárti döntéseket hozzon a mágnesszalagokon található köziratok sorsáról, ha a kormány - a jelek szerint - maga sem kész erre?" - vetette fel a politikus, aki írásban vár választ kérdéseire a kormányfőtől.

Gulyás József levelében azt írta: az Országgyűlés adósa a magyar társadalomnak az elmúlt rendszer állambiztonsági szervei működésének feltárásával, az állambiztonsági szolgálatok által keletkezett iratok, dokumentumok nyilvánosságának biztosításával. A politikus sajnálatosnak nevezte, hogy "a múltfeltárás dolgában Magyarország az egykori kommunista országokkal összehasonlítva egyértelműen sereghajtó pozíciót foglal el".

Mint írta, máig nem tisztázott a rendszerváltás idején, majd azt követően is zajló iratmegsemmisítések története, illetve a különféle iratmozgások során eltűnt nagy mennyiségű, történelmi jelentőséggel bíró adatok sorsa, holléte. Az sem tisztázott, hogy az "eltüntető tevékenységért" közvetlenül ki a felelős.

Aláhúzta: a pártállami diktatúrásban keletkezett közokiratoknak közlevéltárban a helyük. Hozzátette: az iratok visszatartásának a jogállami normáinkkal összhangban csak egy "múltfeltáró törvény" megalkotásával lehet véget vetni. "Ez akkor is így van, ha a kormánynak a törvény megszületése előtt is megvannak az eszközei arra, hogy az indokolatlanul minősített iratok ügyében vagy a mágnesszalagok sorsát illetően nyilvánosságpárti intézkedéseket tegyen" - fogalmazott.

Felidézte: a Kenedi János történész vezette szakértői bizottság jelentésében konkrét javaslatokat fogalmaztak meg az állambiztonsági iratok nyilvánossága, az információs kárpótlás és a tudományos megismerés garanciáinak biztosítására, továbbá jogalkotói munkát sürgettek. Hozzátette: a kormány képviselői a törvény előkészítésével kapcsolatban több időpontot megjelöltek, ehhez a későbbiekben nem tartották magukat.