Rögvest az elején tegyük meg a tiszteletkört, mert feltétlen megérdemlik az urak: az esemény szervezője Muskotály Küvé volt, ezen felül az anyagbeszerzésben elévülhetetlen érdemeket szerzett Benikuty, Gasper, Mayer Ottó és Pollok László, a kiváló kísérő borért gyomrunk és ízlelőbimbóink remegnek hálát Szentesi Józsefnek, különösen a 15. virsli tesztelése után. A képekért pedig Bakcsy Árpádot, kiváló gasztrofotósunkat illeti elismerés.

Mit nevezünk virslinek?

Ami a virsli tartalmi értékeit illeti, nem hiszem, hogy találnánk avatottabb leírást a Bűvös Szakácsban leírtaknál, ezért nem is erőlködöm. Maradjunk annyiban, hogy a köznyelv által virslinek nevezett termékek sokszor köszönő viszonyban sincsenek a kifejezés eredeti tartalmával. Félreértés ne essék: nem pocskondiázással szeretném kezdeni a leírásomat, mindössze kimondottan zavar, hogy egy kifejezés milyen metamorfózison megy át a lusta, trehány - vagy uram bocsá’ haszonleső és csaló - utókor fantáziátlansága miatt. Ugyanis érthetetlen számomra, hogy a vörösáru kategóriájába tartozó virslibe hogy a szöszbe kerülhet pulykabőr, csirkehús nyesedék, ín, porcok és még a fene tudj, miféle alkotóelemek. Félreértés ne essék: semmi bajom az elébb említett állati maradványokkal, alkalmasint fogyasztom is, de semmiképpen nem ilyen formában, ilyen állagban, ilyen összetételben és legfőképpen a virslihez semmi közük. Tehát vagy kitalálunk ezeknek egy saját kifejezést és megóvjuk a virsli eredeti tartalmát, vagy kényelemből hagyjuk, hogy olyan termékek is megkapják ezt a nevet, amelyek sértik a többi terméket, megnehezítve magunk, a fogyasztók számára a választást, illetve megnehezítve a kereskedelmet a tisztességes terméket kínálóknak. Persze nem vitatom, a jelenlegi állapot sokkal könnyebb.

Harc az elemekkel - teszt

És most a tesztről, amit nagyon jó hangulatú és főleg kellően edzett, igényes, az ízlését féltőn óvó társaságban tölthettem. Ennek ellenére harmincegy(31!) virsli, vagy magát annak nevező termék végigkóstolása igencsak megterhelő feladat, még ha elsőre nem is tűnik annak. Egytől tízig pontoztuk a termékeket, vagyis amely termék elérte az öt pontot, azt már bizalommal javasolja a grémium a fogyasztóknak. Sajnálatos tény, hogy ezen átlagot mindössze tíz termék(ezekből öt osztrák) érte el a harmincegyből. Vagyis a tesztelt termékek két harmada még az elvárható közepes színvonalat sem érték el. Így már mindjárt érthető, miért megterhelő a tesztelő feladata, hiszen satnya árukat kóstolgatni nem csak lelkileg fárasztó, de a gyomor és az ízlelőbimbók is hevesen tiltakoznak a sanyarú bánásmód ellen.

Amiket öröm enni

Már a második virsliben megtaláltuk a legjobbat, az egri Pásztorhús kitűnő zamatú termékében. Mindössze a zsírosságát és roppanásának kifogásolhatóságát illethette kritika ennek a marhavirslinek, de az íze kritikán felül állt, ami az összetételéből kiindulva nem is olyan meglepő. A második helyezett is magyar termék volt, a Pick juhbeles virslije állagra verte a győztest, ízre majd hasonló élményt nyújtott, de a bél rágógumiszerűen elrághatatlan állaga jelentősen rontott az élvezeti értékén. A harmadik az osztrák Trunkel terméke lett kiválóan roppanó, feszes tartásával, kellemes fűszerezésével, bár a természetes húsízben nem versenyezhetett a Pásztorhússal.

Voltak nagy meglepetések is, hiszen az ár/érték arányban a Spar Regnum juhbeles virslije 999 forintos árával kifejezetten olcsón kínál igazán kellemes terméket. Figyelembe véve, hogy a harmadik helyen végzett osztrák virsli több mint háromszor annyiba kerül egészen szép teljesítmény a Regnumé, mely hatodik lett a teszten. Ebben a kategóriában szintén elismerés illeti a biatorbágyi Czimmer és a Lidl Twinner névre hallgató termékét, melyek 1400-1450 forintos áruk ellenére értek el szép eredményt, de még a simontornyai Premix is jól teljesített.

A gyalázat

A szégyenpadon viszont sajnos hosszú a sor. Tíz termék kapott 2,3 alatti összpontszámot – azaz az induló termékek harmada!!! -, ami nagy vonalakban a pocsék áruk fórumát jelenti. A 200-700 Ft/kg árban kínált termékeknél még indokolható lenne a silányabb minőség, de a Kaiser pulykavirslijénél még az is tragédia, hogy tudja ezt a szörnyűséget 1328 Ft/kg-ra beárazni a cég? Ha összevetem a Spar Regnumjával, melyet 999 FT/kg-ra áraztak, rémületes a differencia. A tesztelő grémium egyes tagjai nem is voltak hajlandóak egyes termékeket pontozni, mert szerintük minősíthetetlen a produktum. Nem értjük, hol érhető tetten ezen termékekben a hús, a termék és koránt sem utolsó sorban a vevő iránti tisztelet? Ezek a termékek inkább sértésként foghatóak fel és nem egy esetben az ár sem indokolja a szegényes végeredményt.

A középmezőnybe került termékeknél a kifogások a fűszerezést, a textúrát – nem roppan eléggé, nem feszes -, a hús minőséget, a bél állagát érték.

Aludtunk rá egyet

Összegezve elmondható, hogy van itthon jó, zamatos hazai virsli, és akad, melyért nem is kell különösebben sokat utánajárni. Ezen termékek dicsérete mellett azonban szomorú tény, hogy a beszerezhető virslik(?) harmada a gyalázatos kategóriába tartozik. Ideje lenne, hogy a nyelvünkben is rendet tegyünk és ötletes kifejezésekkel különbséget tegyünk egyes termékek és minőségek között.