A tudóst 2009. december 27-én, életének 86. évében érte a halál."Vekerdi László polihisztor alkatú tudós, orvos, művelődéstörténész, tudománytörténész, könyvtáros, Németh László és Fülep Lajos életművének neves kutatója volt, valamint Galilei életművének egyik legalaposabb ismerője, az MTA Matematikai Kutatóintézete és az MTA Könyvtára korábbi tudományos főmunkatársa, a debreceni orvosegyetem és az ELTE tanára" - emeli ki a közlemény.

Mint a dokumentum rámutat, "az eltávozott tudós nevéhez nagyszámú orvosi, orvostörténeti, matematikatörténeti, fizikatörténeti, csillagászattörténeti, biológiatörténeti, tudományfilozófiai, irodalomtörténeti, művelődéstörténeti, nyelvtörténeti, intézménytörténeti publikáció és számos könyvfordítás, lektorálás kötődik.

Emlékezetesek televíziós és rádiós előadásai, beszélgetései, valamint a különböző kongresszusokon, tudományos rendezvényeken, évfordulós megemlékezéseken tartott beszédei. Halála előtt két héttel jelent meg a XVIII. századi magyarországi és erdélyi pestisjárványokról szóló munkája, néhány hónappal korábban pedig a Fülep Lajosról szóló kötete".

Vekerdi László 1924-ben született. Orvosi diplomát 1951-ben szerzett Debrecenben, majd 1955-ben belgyógyász szakorvosi képesítést. A budapesti Matematikai Kutatóintézetben Rényi Alfréd mellett, majd az Akadémiai Könyvtárban dolgozott.
Főbb művei: Kalandozás a tudományok történetében (1969), Németh László alkotásai és vallomásai tükrében (1970), Befejezetlen jelen (1971), Így élt Newton (1977), Vigh Tamás (1983), Tudás és tudomány (1995), "A Tudománynak háza vagyon" (1996), A véges végtelen (Hercze Jánossal, 1996), A sorskérdések árnyékában - Kalandozások Németh László világában (1997), Így élt Galilei (1998), A közértelmesség kapillárisai (2001), Fülep Lajos levelezése (2009), Magyarországi és erdélyi pestisjárványok a XVIII. században (2009).

Vekerdi László munkásságát Szabó Ervin-emlékéremmel (1987), a Nyitott Társadalom Alapítvány díjával (1991), Szent-Györgyi Albert-díjjal (1992), József Attila-díjjal (1992), Tiszatáj-díjjal (1993), Soros-életműdíjjal (1993), a Soros-alapítvány alkotói díjával (1999) ismerték el. 2000-ben, Pro Literatura-díjjal, 2001-ben pedig Széchenyi-díjjal tüntették ki. Az év ismeretterjesztő tudósa címet 2003-ban ítélték oda Vekerdi Lászlónak, 2004-ben Magyar Örökség-díjjal, 2008-ban pedig Teleki Pál-érdeméremmel ismerték el.