Célkeresztben a bajusz

A Lehet Más a Politika hétfőn kiadott egy nyilatkozatot - és egy hozzá csatolt nyílt levelet - amelyben élésen támadta a szociális kártya bevezetését, és Bokros Lajos „pálfordulását”. Az ökopárt azt sérelmezte, hogy az MDF népi kezdeményezéssel kívánja támogatni a szociális kártya bevezetését, noha pár nappal a bejelentése előtt még maga Bokros Lajos is úgy fogalmazott, hogy a kártya bevezetését csak „bizonyos helyeken, bizonyos körülmények között” tudja elképzelni. Így Bokros Lajos szerintük elvesztette az eddig szinte megkérdőjelezhetetlen szakpolitikai hitelességét.

Sokan ezt a lépést csupán Bokrosba való belekötésnek, sárdobálásnak tekintették - még az LMP weboldalán, a párt támogatói közt is voltak ilyen hozzászólások - a szociális kártya ügyét pedig egyszerű indoknak. Az MDF válasza más irányból közelítette meg a kirohanást: ők újra hangsúlyozták, hogy csupán a kártyával értenek egyet, ám egészen más módon, mint a monoki polgármester. „A szociális kártyát jó megoldásnak tartjuk, ha országosan használható, a bankkártyával megegyező módon működő kártyát vezetünk be, amellyel mindent lehet vásárolni - szolgáltatást is - kivéve alkohol tartalmú italokat, dohánytermékeket, és nem lehet használni játékgépekhez sem! A mi általunk javasolt megoldás úgy teszi célzottabbá támogatást, hogy nem korlátozza a családokat az életvitelükhöz szükséges javak beszerzésében.” - áll az MDF válaszában, és hozzáteszik, hogy így igaz Bokros mondata is, tehát nem vesztette el hitelét.

Indokok-hiánya?

Azonban mind a portálon, mind szakmai körökben sokkal hangsúlyosabb volt a szociális kártya ellenzésének az oka - pontosabban annak hiánya. Ugyanis a zöldpárt indokként csak ennyit fűzött hozzá: „a szociális kártya bevezetését ugyanis egyetlen valódi szakmai érv sem támasztja alá: a hivatkozott társadalmi problémák kezelésére a szociális kártya nem alkalmas.” A párt weboldalán már maguk a pártszimpatizánsok támadták az LMP-t, hogy ez így pont olyan, mint a többi párt indokolatlan sárdobálása, és ez így nem igazán más... - valamint sok szimpatizáns a kártya ötletével is egyetértett.

Bár az egyik komment MB-től - aki valószínűleg egy párttag - komolyan, szakmai érvekkel alátámasztva fejtegeti azt, hogy a kiadások mekkora része ilyesfajta segély, és hogy „csupán” a segélyezettek 10 százaléka használja fel azt nem kívánt módon- valamint megemlíti az "adófizetők" és "ellátottak" szembeállítását is. De ez még nem elégítette ki a kommentelők igényeit. Ezért a HírExtra felkereste az LMP-t, és kiderítette, hogy mi az ökopárt ellenzésének fő pontjai.

Ellenérvek

A kommentek közül azt megtudtuk, hogy a kezdeményezés „egyrészt alkotmányellenes, ezért nem túl szerencsés ha egy párt támogatja azt”. De bővebben Szombati Kristóf, az LMP választmányi tagja, és egyben a roma politika szakszóvivője válaszolt portálunk megkeresésére, és három fő pontban összegezte az LMP ellenérveit.

„1. A kártya bevezetése ellen felhozható legfontosabb szakmai érv az, hogy annak automatikusan kialakulna a másodlagos - fekete - piaca. Vegyük a legális bódítószereket meg nem vető Csabát, akit egy szép napon azzal értesítenek, hogy mától bizony nem költheti segélyét sörre. Csaba begurul, szalad a boltba, ahol kiderül, hogy ő valóban nem veheti le azt a bizonyos terméket a polcról. Szerencsére ott áll mellette általános iskolai osztálytársa, Mari, akinek megesik a szíve a fiún. Mari gondol egyet és megkéri Csabát, hogy vegyen neki egy kiló kenyeret. Ő közben már a pultra is helyezte a védőitalt. Két perc múlva kicserélik az árut és mindketten vígan bandukolnak hazafelé. Nem kétséges, hogy a kártya bevezetésére ilyen és ehhez hasonló módszerekkel reagálna a furfangos cigány és nem cigány. A szociális és jóléti juttatásokat nem rendeltetés szerint felhasználó rászorulókat a kártya NEM lesz képes meggátolni abban, hogy a kívánt termékhez, szolgáltatáshoz hozzájussanak.

2. Miközben a szociális kártya bevezetése nagy valószínűséggel nem érné el a támogatói által kívánt hatást, a kártya használatára kényszerített állampolgárok életét garantáltan pokollá tenné azzal, hogy megfosztaná őket a készpénz-használat lehetőségétől. Gondoljunk bele mi lenne, ha mi is kártyára kapnánk a családi pótlékot, és kislányunk azzal jönne, hogy fagyit szeretne venni magának az utcánkba tévedő jégkrémárustól! Szaladnánk a szomszédhoz kölcsönért, nemde? No, de mi van, ha a szomszéd csak kamatra ad? Belegondoltak már? A szociális kártya bevezetése azzal a negatív következménnyel járna, hogy kiírná használóit a készpénz, és ezzel a "normális emberek" világából. Ezzel feltehetőleg még inkább tágulna az a szakadék, ami az "érdemes" és "nem érdemes" magyarokat már ma is elválasztja egymástól.

3. Külön problémát jelent, hogy a kártya bevezetésének költségeit, és az annak használatával járó veszteségeket minden bizonnyal a rászorulókkal fizettetnék meg. Nem nagyon esik róla szó, de pénzbe kerül a kártya előállítása, a használatával járó pénzügyi műveletek elvégzése, az elveszett kártyák letiltása, és (az első ellenérvre visszatérve) a kártyára eladott termékek készpénzre való visszaváltása. Kivel fogja ezeket a költségeket megfizettetni? Az adófizetők vagy a rászorulók? Tessék tippelni! Ezen kívül nehezen elképzelhető, hogy a monopolhelyzetbe kerülő boltosok ne élnének vissza helyzetükkel és ne emelnék meg a náluk beszerezhető termékek árát.

Azt természetesen nem vonom kétségbe, hogy a szociális és jóléti juttatások rendeltetés szerinti felhasználása jogos társadalmi elvárás. (Ugyanakkor nem árt tisztázni, hogy mérvadó becslések szerint a rászoruló családoknak csupán 10 százaléka sorolható a "nem rendeltetés szerinti felhasználó" kategóriájába.) Épp ezért az, aki komolyan aggódik a szenvedélybetegek helyzete és az uzsora-csapda terjedése miatt, jobban teszi, ha a kezelésükre alkalmas családsegítő- és krízis-szolgáltatások fejlesztését, illetve a rendőrség erélyes fellépését követeli városában, falujában. Még jobb, ha olyan politika mellett teszi le voksát, amelyik a pillanatnyi közhangulatot meglovagoló látszatmegoldások helyett valódi megoldásokat kínál a szenvedélybetegség és kamatrabszolgaság gyökerénél lévő társadalmi problémákra: a munkanélküliségre, alacsony iskolázottságra, a megélhetés nehézségeire.

Az LMP azért emelte fel a szavát az ellen a népi kezdeményezés ellen, amelyet a Magyar Demokrata Fórum a szociális kártya bevezetése érdekében indított, mert elfogadhatatlannak tartjuk, hogy egy önmagát mérsékeltnek beállító párt azok mellé állt, akik nem az egyre kezelhetetlenebb méreteket öltő szegénység, hanem a szegények egy jól körülhatárolható csoportja elleni küzdelem kiélezésében érdekeltek. Ezt, a mai politikai légkörben, rendkívül felelőtlen lépésnek tartjuk.”