Nagyon nehéz a politikai újságíró dolga, mikor az MSZP kampányáról, vagy a párt vezetőinek kijelentéséről kell megszólalnia. Mert ahhoz, hogy a nagy maszlagból érthető valóságot formáljon, el kellene vonatkoztatnia a megszólaló személyétől. Viszont Lendvai Ildikó esetében ez lehetetlen.

Ki ő?

Senki ne értse félre: az objektivitás megőrzése érdekében valójában lényegtelen, hogy Lendvai Ildikó személyével milyen viszonyban van az író. A gond az, hogy Lendvai Ildikó az elmúlt nyolc év meghatározó szocialista politikusa volt: részt vett az MSZP parlamenti frakciójának munkájában. 1998 óta (!) frakcióvezető-helyettesként 2002-től 2009 közepéig pedig mint frakcióvezető irányította a kormányt támogató képviselőcsoportot. Több mint tíz évig tehát az egyik legfontosabb pozíciót töltötte be a pártban, ráadásul 2000 óta alelnöke, tavaly áprilistól pedig elnöke.

Ezeket azért vagyunk kénytelenek ennyire alaposan kiemelni, mert bárhonnan is nézzük, Lendvai az elmúlt tíz év Magyarországának meghatározó politikusa, a nyolc éve kormányzó szocialistáknak egyik legjelentősebb vezetője. És itt rögtön csorbát is szenved némileg a fent említett objektivitás. Hiszen, ha egy ilyen hatalmú ember bármit is mondd, mi több, ígér, azt nehéz elválasztani azoktól az „eredményektől” amiket az ő általa mellszélességgel támogatott kormány(ok) elértek. Ezek ugyanis teljesen objektív tények.

Elkenhetetlen a felelősség

Az ország nem magától került haldokló pályára, nem magától lett hihetetlen mértékű az államadóssága, nem véletlenül növekedett eszeveszett mértékben a munkanélküliség, nem a semmiből bukkantak fel az elképesztő korrupciós botrányok, állami cégeknél tapasztalható pénzlenyúlások, sikkasztások, nem véletlenül ül több szocialista politikus is rács mögött. Mindezekért emberek a felelősek – és Lendvai bizony éppen abban a pozícióban lévő figura, aki ezért kőkeményen felelős.

Ezek után kellene elemezni azt, amit a szocialista pártelnök az MTI-nek kifejtett a felelet és felelősség mottójával adott interjúban. A felelet nem rossz húzás, de a felelősségtől azon nyomban felfordul az ember gyomra, éppen azokért a dolgokért, amiket az imént említettünk. Ha Lendvai felelősséget szeretne viselni az ország ügyeiért, akkor már régen nem lenne az MSZP elnöke. Az valóban azt mutatná, hogy komolyan veszi a felelősséget.

Szolgáltató párt

Az újdonság, ami – ha elvonatkoztatunk egy bukott politikus kijelentésétől – kifejezetten jó irányba mutat: az MSZP, mint szolgáltató párt ötlete. Elég progresszív elképzelésnek hangzik ahhoz, hogy a baloldal legnagyobb pártja fel tudja építeni újra magát. (Természetesen nem ezekkel a vezetőkkel, de ez más kérdés.)

Lendvai a kampányvállalások közt fontosnak tartja a közszolgáltatási magatartási kódex megteremtését. Ez szép, és kellően demagóg is, de van vele egy kis bibi. A banki magatartási kódexet is az ő pártja, az ő kormányuk egyeztette le, az eredmény azonban elkeserítően szerény, nem tévedünk nagyot, ha azt mondjuk: a dolog megbukott. A mezőgazdasági termelők és kereskedő közti etikai kódex szintén behalt. Ha így folytatnák a jövőben is a „kódexezést”, akkor az nem sokat ígér.

Nem ígér, de mégis

Izgalmas érzés, mikor Lendvai arról beszél, hogy nem üres ígérgetést, hanem forintosítható válaszokat ad pártja a jövő kérdéseire. Izgalmas, mert ha az elmúlt fél évet nem tekintjük, akkor kis túlzással a nyolc év nem kormányzás volt, hanem ígérgetések halmaza.

Pikáns, hogy ezután nyomban ígérgetéssel folytatja. Kétezermilliárdról beszél, amit Bajnai Gordon vizionált, mint a következő négy év növekedéséből származó bevételét. Sajnos e sorok írója emlékszik arra a többször is elhangzott Gyurcsányi kijelentésre a 2006-os kampányból, hogy az ország 3600 milliárd forinttal gazdálkodhat majd az uniónak köszönhetően. Hogy ezzel a pénzzel felépítenek egy modern és élhető, új Magyarországot. Nos, nem tudjuk hova tűnt ez a pénz, vagy hogy egyáltalán igaz volt e ez a duma (Gyurcsánynál sosem lehet tudni), de az eredményeket látjuk.

Az MSZP védené a demokráciát?

Érdekes az a kijelentés is, hogy Lendvai a saját pártját tekinti a demokrácia védelmezőjének. Ha eszünkbe idézzük a 2006-os zavargások véres leverését, a BKV ügyeket, Hunvald elkótyavetyélt ingatlanait, a sukorói casinóprojektet, vagy a kormányzati negyed történetét, akkor a demokrácia szó helyett sok minden eszünkbe juthat.

Nem elfogultság, ha azt mondjuk, az MSZP megújulása, a sikeres kampány és a baloldal újraépítése nem a szavakon, de a pártvezetők önmérsékletén és belátásán múlik, és persze legfőképpen gyors távozásukon…