New Yorktól Los Angelesig az amerikai borágazat számos vezetője az utóbbi években szinte belehabarodott az olyan nyelvtörő borokba, mint a Furmint, a Kékfrankos, a Juhfark és a Pošip. Magyarország, Szlovénia és Horvátország ma már nem politikai elmaradottságáról, hanem kiemelkedő bortermelő kultúrájáról ismert - fogalmazott a szerző az újság hét végi Étel-ital szekciójában.

A cikk a térség fantasztikus borai között említi a 2008-as Apátsági Pannonhalmi Tricollist, amelyet három szőlőfajta házasításával állítanak elő. A száraz fehér bort New Yorkban, az újonnan nyílt közép-manhattani Ardesia bárban is ajánlják a vendégeknek.

A cikkhez csatolt egyik képen a Los Angeles-i Lou bárban Magyarország vezető vörös fajtáját, a Kékfrankost szolgálják fel. A New York állambeli Southfoldban a North Fork fogadó borigazgatója több, Amerikában kimondhatatlan nevű, ismeretlen magyar bort kínál, közöttük az Irsai Olivért. A híres New York-i Hearth étterem társtulajdonosa, aki az ismeretlen fajták szószólója, egyebek mellett a Juhfarkot népszerűsíti.

A magyar, horvát és szlovén borokra specializálódott, hét éve működő Los Angeles-i Blue Danube vállalat alapítója, Frank Dieter elmondta: a vásárlók néhány éve még a "keleti blokk ócskaságainak" tartották a borait. Dieter azonban az utóbbi években sok partnerét meggyőzte, hogy kiváló borokról van szó.

A lap szerint kisebbfajta forradalom ment végbe, a szakértők felfedezték a térség borait, ahol a több száz éves borászatokat "végül modernizálták". Megjegyezte, francia, spanyol és portugál tőke áramlott a magyar borászatokba.

A The Wall Street Journal megállapította, hogy a térség borai közül némelyik egykor a világ leghíresebb borai közé tartozott, ilyenek voltak a Tokaji régió édes nedűi, amelyeket egyenrangúnak tartottak a "legnagyszerűbb" Sauternes fajtával. A borok minősége azonban a kommunista rendszer idején - amikor termelési kvóták léteztek és az egyéni kezdeményezéseket elnyomták - erősen romlott.

A minőség csak a korai 1990-es évektől kezdte elérni a nemzetközi szintet, amikor a kommunizmus bukása után a magáncégek technológiai fejlesztéseket hajtottak végre a borásztokban és szőlészetekben - olvasható a New York-i gazdasági napilap írásában.