Ablak a világra

„Mostantól az év végéig Pécs lesz Magyarország kirakata” - mondta Bajnai Gordon azon a rendezvényen, ahol Pécset Európa Kulturális Fővárosává (EKF) avatták. A probléma az, hogy ez a kirakat jelenleg repedezett, sáros, és az üveget sok helyen gyenge minőségű plexivel pótolták. Ha pedig az EU tényleg ennek alapján ítéli meg az országot, akkor a nemzetközösség szemében valahol oda csúszhatunk, ahol jelenleg Bulgária áll: vagyis a tagság legaljára.

Eme kirakat-állapotnak számtalan oka van, de mégis mind egy tényhez vezethető vissza: Pécsnek több mint három éve lett volna arra, hogy felkészüljön a nagy eseményre, mégsem tette ezt meg. A kulcsberuházások egy részéről lemondtak, másik részük pedig még készhez közeli állapotban sem volt a nagy megnyitó idejére: a konferencia- és koncertközpontból egyelőre mindössze egy szürke betontömb készült el, a kaptárra hasonlító könyvtár-tudásközpont átadását pedig valamikor nyárra, az év közepére tervezik. Ráadásul a főtér burkolatának egy részét is fel kellet szedni a megnyitó után, mert az csak „ideiglenes volt” a megnyitó napjára - a véglegest csak később helyezik fel.



Hogy miért volt képtelen a városvezetés ennyi idő alatt végrehajtani a szükséges intézkedéseket, annak politikai, és előre nem látható okai egyaránt voltak - ám egyik sem ad felmentést a rosszul végzett munka vádja alól. A különböző építésért, kommunikációért, pályázatokért felelős vezetőket sorra rúgták ki - vagy mondtak fel politikai beleszólás miatt -, de így sem haladt jobban a dolog: késtek mind pályázatok kiírásával, mind a programok előkészítésével, mind az építkezésekkel. Persze az sem tett jót a dolognak, hogy az egyik pécsi vezető autóbalesetet szenvedett, a másik halálos beteg lett, és pár hónappal ezelőtt ellentétes politikai előjelű polgármester került a város élére, mint ami az eddigi „gyakorlat” volt.

Igaz, van arra némi esély, hogy a 2010-es év más lesz: elvégre a megnyitó mindenféle hiba vagy botrány nélkül, igényesen lett lebonyolítva.

Magyarország az EU élén

Ha mindenféle tragédia és botrány nélkül túl is élnénk a 2010-es évet egy európai kulturális főváros terhével a nyakunkban, rögtön jön 2011. január elseje, amikortól Magyarország veszi át fél évre az EU soros elnökségét. Noha nekünk nincs és várhatóan nem is lesz egy olyan EU-szkeptikus államfőnk, mint a cseheknek, de van sok minden másunk, amikkel valószínűleg a cseh elnökséget is képesek leszünk alulmúlni.

Elvégre, ha a jelenlegi kormánypárt épp azt mutogatja, hogy amíg ő kormányon van, hogy lopja szét az ellenzék az országot - annak ellenére, hogy az ő mutyiügyeitől zeng a sajtó -, akkor az EU országainak biztos meglesz rólunk a véleménye. De a jövőbe tekintve: ha az MSZP most ezt csinálja, mit fog tenni majd ellenzékben? Ráadásul Václáv Klaus helyett kapunk egy parlamenti, EU-szkeptikus szélsőjobboldali pártot, amelynek felszólalásaira így nem csak a magyar közélet, hanem a fél világ figyelni fog.

Mindettől Orbán Viktor sem fogja megmenteni az országot. Elvégre ősszel lesznek az önkormányzati választások, így a második fordulók az év végéig is elhúzódhatnak - és addig nyilvánvalóan nem fog belekezdeni a húsba vágó reformokba. Így az EU-s elnöki ciklus megkezdésére maradnak a minden valószínűség szerint közfelháborodást keltő, ám mindenképpen szükséges intézkedések. Mert ha ezek elmaradnak, akkor épp az unió gazdasági szakértői fogják megszólni a kormányt.

Amire képtelenek vagyunk

A lényeg, hogy az EU elnökség idején mindenki ránk fog figyelni, így minden apró botrány felnagyítódik a közvélemény szemében - és ha valamiből, akkor botrányokból Magyarországon nincs hiány. De ami sokkal fontosabb: olyan feladatokat kellene ellátnunk, amire Magyarország a jelenlegi állapotokat tekintve képtelen. Például higgadtan, diplomatikusan kezelni a konfliktushelyzeteket, pontosan, precízen, visszaélések nélkül végrehajtani a feladatokat, betartható és reális programtervet készíteni…és a többi olyan dolog, amivel egy EU-elnökség jár. Azt már csak remélhetjük, hogy nekünk nem kell olyan világkonferenciákat szerveznünk, mint amilyen a koppenhágai volt.

Bármit is hozzon a jövő, annyit mindenképpen meg kellene tennie a magyar politikának, hogy pártállástól, és leendő választási eredményektől függetlenül közösen felkészül az EU-s elnökségre. Elvégre úgy talán elkerülhető lenne a pécsihez hasonló félkész állapot - a koszos, megrepedt, pótlékokkal rendelkező ország nemzetközileg is elterjedő képe.