„A BKV vezetése eredménytelennek nyilvánította a szakszervezetekkel kedden folytatott tárgyalásokat, mert továbbra sem tudja elfogadni a sztrájkolók ajánlatát, azzal ugyanis túllépné a rendelkezésre álló pénzügyi keretet…” – tudatta az MTI.
 
Vagyis a mai (sőt, a holnapi) napon is folytatódik a sztrájk, amely szinte mindegyik budapesti lakost érinti. Ettől függetlenül a munkahelyek döntő többsége nem tart kényszerpihenőt, és az iskolákban is folyik a tanítás: a tegnapi nap folyamán mindössze három budapesti iskolában rendeltek el rendkívüli szünetet.

Jobb estben a munkáltatók céges járatokkal segítik ki az alkalmazottaikat, rosszabb esetben a gyakran amúgy is egy órás utazási idő a duplájára nő. Nincs pénz? Lehet. De vajon ki tehet erről? Nyilván az utasok, akik megvásárolják a méregdrága jegyet és bérletet, ezért a balkáninak sem nevezhető szolgáltatásért, és ezért teljesen „logikus”, hogy őket kell büntetni.

Alábbiakban olyan alternatív közlekedési eszközöket kívánunk bemutatni Önöknek, amelyek használatával megspórolhatják az idejüket. Vagy ha az idejüket nem is, de legalább jól fognak szórakozni, nem úgy, mint a „szupernyugdíjas” Szalainé, vagy a Horváth Éva nevű fantom. Önöknek jó szórakozást, nekik pedig jó ülést kívánunk, bár nem a járatokon.

Lábbusz

„Áhhh, egy újabb fekvőrendőr. De sztrájk van! Visszatolatok rá!”

Jobb-bal, jobb-bal. Ugyan nem gyors, de legalább lassú. Vagyis pont olyan, mint a BKV, viszont több nagy előnye van. Az egyik az, hogy nem kell elviselni a heringekhez hasonlatosan egymáshoz préselődött utastársaink talán jogos, de semmiképpen sem lélekemelő szitkozódását, a másik pedig az, hogy a gyaloglás egészséges. BKV jegy-bérlet természetesen szükségtelen, viszont amire szükségünk lesz, az a roppant koncentráció: kínos lenne ugyanis, ha egy gyalogátkelőhelyen figyelmetlenül átkelvén pont egy lerobbant, közel harminc esztendős BKV busz palacsintát csinálna belőlünk, majd ránk sem hederítve továbbhajtana, minthogy a huppanást egy fekvőrendőrnek tulajdonítaná.

Pro: ingyenes, egészséges, környezetbarát. Bármikor beugorhatunk egy cukrászdába, míg a busz továbbhajtana.

Kontra: mire fognánk a késést a munkahelyeken? ” Bocsi, beugrottam egy krémesre a cukrászdába!” Esélytelen. Ezen kívül hideg van, bár nem hidegebb, mint egy átlag BKV járaton. Elüthet bennünket egy BKV busz. Persze ritka, mint a fehér holló.

Javaslat: vigyünk magunkkal krémeseket a hosszú útra, amit elmajszolhatunk, és gyaloglás közben egyben le is dolgozhatjuk a sok kalóriát. Szedjük a lábunkat, hogy ne fázzunk. ( Akár fussunk is, ha szükségesnek érezzük.) Zebrához érve legyünk udvariasak: nézzünk jobbra majd balra, végül engedjük át felebarátjainkat, hátha nem minket üt el az a fránya busz. Csak győzzük kivárni.

Tornalabda (Tehéntőgy)

„De jó! Legalább olyan hülyének tűnhetek, mint a BKV felső vezetése!”

Tudják, hogy mire gondolunk? Pontosan, azokra a hatalmas színes labdák közül azokra, melyeknek két fogódzkodójuk is van: innen a „tehéntőgy” elnevezés. Ráülünk amolyan lovagló ülésben, és akár elpattoghatunk a világ végéig is. Viccesek, egyediek leszünk. Súlyproblémákkal küszködő személyeknek kifejezetten ajánlatos. Ha férfiak vagyunk, kiválóan tudunk a segítségével csajozni, a legtöbb hölgy szereti a vicces pasikat. Ha hölgyek vagyunk, jó lesz a rugózásunk.

Pro: vicces. A legkülönfélébb színekben kaphatóak ezek a „közlekedési eszközök”, ezért ruházatunkhoz tudjuk igazítani őket. Olcsó, legalábbis egy BKV bérlet árából nem egy ilyen alkalmatosságot tudunk vásárolni. Az ellentétes nem figyelmét magunkra irányíthatjuk.

Kontra: nem csak az ellentétes nem figyelmét fogjuk felkelteni, hanem a „halk szavú dokikét” is. Egy átlag fizikummal rendelkező egyén öt perc ugrabugrálás után elfárad. Elüthet egy BKV busz. Persze erre kicsi az esély.

Javaslat: Ha elfáradunk, pattogjunk fel egy BKV buszra, így az nem üthet el bennünket. Jó esélyünk van rá, hogy nem csak mi fogunk elmebetegnek tűnni a buszon, sok érdekes embertársunk van, akik „tehéntőgy” nélkül is hülyék: tuti, hogy nem minket visznek a Lipótmezőre. (Ja, hogy már bezárták? Így már érthető, hogy a BKV idiótáknak néz minket.)

Gólyaláb

„Nézd már! Ezek már megint mutyiznak! De mit akar a volt kommunikációs igazgató azzal a fűrésszel?”

Nem szükséges hosszan ecsetelni: ez az alternatív közlekedési eszköz azt szimbolizálja, hogy mi magasról teszünk az eseményekre.

Pro: átláthatjuk az aktuális közlekedési helyzetet. Ha elég magas a „szerkezetünk”, akkor nemes egyszerűséggel átléphetünk a gondon, vagyis a BKV buszon. Persze csak akkor, ha valamilyen megmagyarázhatatlan okokból kifolyólag találkozunk egy ilyennel. Elgyalogolhatunk az Akácfa utcába, és betekinthetünk az ablakon: saját szemünkkel láthatjuk az esetleges „mutyizást”. A magaslati levegő jót tesz megviselt idegeinknek.

Kontra: Bármikor elüthet minket egy BKV busz, bár erre nem sok esély van. Nem mindenki tud gólyalábon járni, ennek a képességnek a biztos elsajátítása bizony időigényes. Rosszakaróink bármikor elfűrészelhetik – vagy kirúghatják alólunk –a gólyalábainkat.

Javaslat: szereljünk a két kezünkre is „gólyaszárnyakat”, így biztonságosabb, és egyszerűbb lesz a haladásunk. Ha már távolról látunk egy óránként húsz kilométeres sebességgel száguldó BKV buszt, használjuk ki a helyzeti előnyünket, és egyszerűen álljunk arrébb. Ha valakin látjuk, hogy biztosan elfűrészelné a gólyalábunkat - arcán perverz vigyorral, kezében egy fűrésszel közeledik felénk, miközben magában motyog -, akkor húzódzkodjunk fel egy első emeleti ablakpárkányra, majd a Makarenkói nevelési elvet figyelembe véve, használjuk a gólyalábakat.

A fent leírtakat az aktuális, nyugtalanító helyzet végett stresszoldónak szántuk, írásunk tehát egy vicc. Óva intünk mindenkit ezen ötletek kipróbálásától! Hangsúlyozzuk, nem az átlag BKV alkalmazott tehet a helyzet kialakulásáért.