Az ellenzék

Az ellenzéknek persze mindenütt az a tisztje, hogy az aktuális kormányt kárhoztassa a gazdasági és társadalmi bajokért. A kétbalkezes kríziskezelés az elmúlt évben mindkét ország politiksi ellenlábasainak gyakran hangoztatott retorikai elemévé vált.

Az USA-ban a republikánusok szerint az Obama-kormány minapi jelentése úgy hamis ahogy van, hiszen a munkanélküliség aránya hónapok óta stabilan 10 százalék körüli. John Boehner, a képviselőház ellenzéki frakcióvezetője szerint az új jelentés inkább képzelgés, semmint valóság. Boehner emellett úgy véli, a kormánynak valójában fogalma sincs, hány munkahely keletkezett vagy maradt meg, az viszont tény, hogy az ösztönző csomag bevezetése óta nagyjából 2-3 millió amerikai vesztette el az állását.

Itthon a Fidesz szerint továbbra is zuhanórepülésben van a magyar gazdaság. Varga Mihály, a párt ex-pénzügyminiszter alelnöke a legfrissebb munkanélküliségi adatokra reagálva kijelentette: a számok azt mutatják, hogy az elmúlt évek gazdaságpolitikája a magyar gazdaságot lényegében padlóra vitte Vajon még hány családnak kell nehéz helyzetbe kerülnie a következő hónapokban, hány cégnek kell még tönkremennie, hány embernek kell még elveszítenie az állását ahhoz, hogy a kormányoldalon is megértsék: ez így nem mehet tovább? – tette fel a kérdést, majd a munkanélküliségi adattal kapcsolatban megjegyezte: a hivatalosan kimutatott 445 ezer munkanélkülin túl körülbelül még 400 ezer inaktív ember van az országban.

Hozzátette, pártja véleménye szerint még nincs mélyponton a munkanélküliség mértéke. Kérdésre elmondta, a Fidesz azokkal a becslésekkel ért egyet, melyek szerint a magyar munkanélküliség növekedése a következő hónapokban elérheti akár a 11 százalékos szintet is. (Ebben tehát lényegében egyetért Bajnai Gordonnal.)

Tanulság

Lehet-e általános érvényű konklúziót, netán tanulságot levonni a két ország munkahelyteremtő-megtartó döntéseinek vázlatos összehasonlítá-sából? Valószínűleg annak ellenére sem, hogy első ránézésre nagyon is könnyen összehasonlítható adatok állnak rendelkezésre, ráadásul, mint a napokban kiderült, Magyarországon, s egész Európában egy amerikaiak által kidolgozott, s a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal által rendszeresített módszer alapján számolják a munkaerő-piaci adatokat.

A két országnak összességében sem a gazdasági, sem a politikai, de a társadalmi-kulturális viszonyai sem mérhetőek egymáshoz. Hogy mást ne mondjunk, hazánkban 2010 áprilisában mindenképp hatalomváltásra kerül sor, márpedig a kormányzati pozícióra leginkább esélyes pártszövetség jövőbeni terveiről jelen pillanatban igen keveset tudni. Ezzel szemben az USA-ban a Barack Obama-féle adminisztráció épp mostanság kezd belemelegedni a régóta égető belső problémák orvoslásába, s a regnálásából jó három év még biztosan, de könnyen lehet, hogy több is hátravan.

Ezzel együtt azonosságként elmondható, hogy mindkét országban a központi hatalom a lehetőségeihez (költségvetési mozgásteréhez) igazodva igyekszik tompítani a válság vasfogán, a legnagyobb különbség pedig, hogy míg Obamáék – társadalmi és politikai legitimáció birtokában - a nagyobb, (például egészségügyi, vagy gazdasági) rendszerek szükségszerű átalakításába is belekezdtek a munkahelyteremtés/megőrzés, illetve az államháztartás stabilizációja mellett, addig a Bajnai-kabinet ilyesmibe – idő és támogatottság hiányában – érthetően nem vágta bele a fejszéjét.