Alapítani és elvenni

A baloldalt rendszeresen éri az a vád, hogy sorra alapítja a kispártokat, csak hogy százalékokat tudjon elvenni a jobboldalból - vagyis hogy a kiábrándult baloldali szavazóknak legyen kire voksolniuk. Eme pártokat általában pénzekkel és kopogtatócédulákkal is támogatják - amit jól mutat, hogy egy-egy ilyen pártra kevesebb szavazat érkezik a választásokon, mint amennyi kopogtatócédulát leadtak. Természetesen a jobboldal is csinált már hasonlót, azonban jelen helyzetben a kispártok szerepe megfordult és felértékelődött.

Jelenleg a jobboldal támogatja a törpepártokat, hogy minél több szavazatot vegyenek el a tömörülni látszó baloldali erőktől, és így - ha a kispárt nem éri el az öt százalékot - több hely maradjon a jobboldalnak. A baloldal viszont minden politikai erőt egybe akar gyúrni - a manapság korrupciót megtestesítő MSZP kivételével - szavazatmaximalizálás érdekében, így ő kifejezetten hátráltatja a beolvadásra nem kapható politikai erőket.

A két baloldali kispárt, az MDF és az SZDSZ egyre inkább áll össze egy háromszárnyú bajszos Ibolyává - a pletykák szerint Demokratikus Centrum néven indítanának közös listát - amely mutáns leginkább az elbizonytalanodott baloldali szavazóknak kínál alternatív lehetőséget a hitelét vesztett szocialistákkal szemben, és természetesen Orbán Viktor vizionált kétharmada ellen. Így, egy majdnem olajfa-koalícióval akár jelentős sikereket is elérhetnek - amit az MSZP is támogat, hisz a hírek szerint ő is pénzt pumpál a szövetségbe. A két kispártnak ez bőven megéri: az SZDSZ bejut a Parlamentbe, az MDF meg kap pénzt kampányra. A Fidesznek természetesen mindez nem tetszik, így várhatóan mindent megtesz majd a szövetség szétbombázása érdekében. Mindezt jól reprezentálja egy óbudai példa.

Az ország kicsiben: Óbuda

Az LMP egy frissen alakult, ám nem az egyik korábbi párt által grundölt kispárt - bár sokszor hangzik el az alaptalan vád, hogy az SZDSZ utódpártja - amely szintén főleg a kiábrándult baloldali szavazókra hajt. Így a párt 11. kerületi szervezete nem kapott meghívást arra a helyi önkormányzat által rendezett találkozóra, ahol az induló pártoknak szóló ingyenes kampányolási és média-megjelenési lehetőségeket ismertették volna. Ezt észrevéve Seller Domonkos, a Fidesz helyi vezetője szólt az LMP-nek, hogy lesz ez a találkozó, és a párt érdekében nem ártana, ha jelen lennének.

Az eset első hallásra furcsa lehet, de ha jobban belemegyünk, teljesen egyértelmű a helyzet. A fenti nagy összeborulást figyelembe véve nem áll az MSZP-MDF-SZDSZ triumvirátus érdekében, hogy az LMP sikeresen induljon a választásokon, így „véletlenül” kihagyták a meghívottak listájából. A Fidesznek viszont érdeke az, hogy az LMP minél több szavazatot halásszon el a baloldaliak elől, így a segíti a zöldpárt útját - úgy, hogy közben a demokratikus egyenlőségre és saját becsületére is tud hivatkozni.

A feltételezést csak megerősíti, hogy az LMP delegáltja szerint Molnár Gyula szocialista polgármester az ülésen megemlítette, hogy gondolta, hogy Seller hívta meg őket. A fenti koalíció-víziót pedig az támasztja alá, hogy Lakos Imre, aki eredetileg SZDSZ-es, és a fővárosi közgyűlésben is a szabad madarak színében jeleskedik, a helyi MDF zászlója alatt fog indulni.

Játék a demokráciával

Azt már megszokhattuk, hogy a két nagy erő minden követ megmozgat azért, hogy a másiknak rosszabb, nekik pedig jobb legyen - de felmerül a kérdés, hogy hol van a határ? Ugyanis egy másik párt demokratikus jogaival dobálódzni már súrolja azt a pontot, ami demokrácia határainak átszakítását is jelzi. Ugyanúgy, ahogy Bajnai Gordonnak kötelező a Jobbiknak is átadnia az ország anyagi helyzetére vonatkozó dokumentumokat, akármennyire nincs is ínyére - mondta ki Sólyom László - ugyanúgy az egyes kerületeknek is be kell vonniuk kampánylehetőségeikbe minden demokratikus, indulni vágyó pártot.

Ugyanis a demokrácia az egyenlőségről: az egyenlő esélyekről és egyenlő jogokról szól - amivel jelen helyzetben a miniszterelnöktől a polgármesterekig mindenki dobálódzik, csak mert egy párt nem tetszik neki. Az lenne a legjobb, ha minden politikai erő hallgatna az államfőnkre, aki elméletileg hivatalból a magyar demokrácia és tisztesség jelképe. Ő ugyanis így szól: bár mindenki, tisztségétől függetlenül megfogalmazhat személyes, akár elítélő véleményt egyes politikai erőkkel szemben, de „az állami szervek kötelesek a feladatkörükbe tartozó ügyekben a közérdekű adatokat bárki által hozzáférhető módon közzétenni, illetve erre irányuló kérelem esetén azokat kiadni vagy az azokba való betekintést lehetővé tenni”.

Ámen.