Fokozódó kilátástalanság

„Sajnos egyre idegesebbek és türelmetlenebbek lesznek” - mondta David Wimhurst, a Brazília irányítása alatt működő, Haitin szolgáló mintegy 3000 fős ENSZ békefenntartó-osztag vezetője a lakás, távközlés, víz és élelem nélkül maradt Port-au Prince-i lakosokról. „Attól tartok, a helyzet csak rosszabb lesz, mivel a legszegényebbek nem jutnak segélyhez, és ez csak a kilátástalanságot fokozza, ami egyre inkább csap át dühbe” - teszi hozzá.



Wimhurstnak van mitől tartania, ugyanis egyetlen szolgálatban lévő haiti rendőrt vagy katonát sem látni a főváros utcáin. A távolmaradásra természetesen nyomós indokuk van: a legtöbben családjaik és házaik romjaihoz sereglettek, és megmaradt értékeiket védik - a szerencsésebbek pedig nincsenek elegen a szolgálatba álláshoz, és parancsot sincs kitől kapjanak. A többé-kevésbé egyben maradt északi városrészben máris feltűntek a fosztogatók, és elpusztultak a csodával határos módon egyben maradt kirakatok - a mögöttük lévő értékek pedig a nép kezére kerültek.

Két „ételt a szegényeknek” pólót viselő aktivistát vagy ötven haiti-i polgár vett körbe, hogy élelmet és vizet követeljen tőlük - az eset kis híján lincseléssé fajult, amikor közölték, hogy nem tudnak eleget tenni a kérésnek, mert a szállítmány még nem érkezett meg. Egy másik önkéntes segítő arról számolt be, hogy harc tört ki azért a vízért, amit kiosztott egy teherautóból. Több helyen pedig holttestekből emelnek barikádokat, tiltakozva a lassú segélyosztás miatt.

Helyzetkép

Bár rengeteg segély indult már meg Latin-Amerika legszegényebb országába, a konkrét szétosztást rengeteg minden nehezíti. Elsőképp az, hogy több napig szinte lehetetlen volt a fővárossal telefon vagy internet-kapcsolatot felvenni, és rengeteg vidéki körzetből még most sincsenek információk a károk mértékéről (a földrengés a porig rombolta a távközlési hálózatot). A reptér és a kikötők többsége megrongálódott, így például a repülőknek sokáig kellett arra várni, hogy végre megtisztítsanak egy épen maradt leszállópályát a törmelékektől. A helyreállítási munkálatokat nagyban akadályozza, hogy az országban elenyészően kevés a munkagép.

Ám a munkagépek nem csupán az infrastruktúra rendbetételében játszanának elengedhetetlen szerepet, hanem a mentési munkálatokban is - ezek nélkül sokan a romok alatt halnak szomjan, vagy véreznek el. A 7-es erősségű földrengés egyébként iszonyatos pusztítást végzett: a parlament összedőlt - és feltehetően maga alá temette az elnökét is - az elnöki rezidencia romokban, a székesegyház pedig darabokra esett szét, magával rántva az érseket. Teljes negyedek tűntek el a föld színéről, lakások százezrei váltak lakhatatlanná.

A vöröskereszt szerint legalább 50.000 halottról és 2-3 millió sebesültről, illetve hajléktalanról lehet beszélni, de a sérülést sem szenvedő elnök szerint a halottak száma százezernél is több, az egyik helyi szenátor pedig már egyenesen félmilliót említett. Bár már hétezer halottat tömegsírba temettek, és a helyiek is próbálják az út szélén végső nyugalomba helyezni szeretteiket, szomszédjaikat, az állapotok így is katasztrofálisak. Majd minden utcán lehet látni letakart testeket, romok alól kilógó végtagokat, vagy épp állatok által cincált tetemeket. A hullabűz már annyira elviselhetetlen, hogy az életben maradt lakosok eltakart arccal járnak az utcákon.

Jófej világ

A világ természetesen felismerte, hogy egy ország az összeomlás szélére került, és azonnal, egymást túllicitálva láttak neki a segélyek folyósításához, a mentőcsapatok küldéséhez, és az esetleges „süketek” bevonásához. A Föld majd minden pontjáról indultak mentőalakulatok, orvosok, és a biztonságot felügyelni hivatott katonák egyaránt. Sőt, az amerikaiak még az irányítást is átvették Haititól, mert az ország teljes államapparátusa szétesett, elpusztult vagy elérhetetlen - egyedül az elnök ontja a nyilatkozatokat és próbálja irányítani hatalma maradékát.

A világ eddig több mint 250 millió dollárt ajánlott fel az ország megsegítésére - ebből egy milliót Kína, 3 millió eurót az EU, és 100 milliót az Egyesült Államok. Celebek is beszálltak a jótékonykodásba: Angelina Jolie és Brad Pitt egymillió dollárt utaltak azonnal, de a listán szerepel még többek közt Ben Stiller, Oprah Winfrey, Lindsay Lohan és Paris Hilton is. Sőt, az amerikai kormány összekötötte a kettőt, és politikai celebek hangján kér a néptől magánadományokat: Bill Clinton és George W. Bush is erre ösztönzi a nézőket.

Sok szakértő hangoztatja azonban azt az érvet, hogy ne ruhát és élelmiszert ajánljanak fel a jótevők, hanem pénzt vagy egyéb hasznos szolgáltatást. Ennek oka, hogy még mindig nem tudták felmérni a helyzetet, így azt sem tudják mire van szükség - pénzből viszont bármit meg lehet venni. Annyiban azért mindjük véleménye egyezik, hogy a gyógyszer, a víztisztító berendezés és a munkagép mindenképpen a hasznos felajánlások közt van - ahogy az ingyenes banki átutalás (amit Amerika egyik vezető pénzintézete ajánlott fel) és az ingyenes szállítás is.

Hogy valóban Isten büntette-e meg Haitit - ahogy arra Amerika leghíresebb evangélista lelkésze utalt -, vagy csak a természet hatásait szenvedi meg, arra nehezen fognak választ adni. Annyi azonban biztosnak látszik, hogy az eddig is katasztrofális sorsú országot eme földrengés csak még mélyebbre taszítja, s így esélye sem marad felzárkózni a 21. századhoz.