Az elsők

A Jobbik mai kampánynyitóján bemutatta választási programját és 176 egyéni képviselőjelöltjét - miniszterelnök- és államfő-jelöltje már eddig is hivatalos volt -, amivel elsőként rakott le minden „szükséges” feltételt a választási asztalra. Ezek után „csupán” az országjárás, a több mint 4000 kampányrendezvény megtartása, és az óriásplakátok kihelyezése van hátra - amiknek tervei már startra készen pihennek a párt polcain.

A rendezvényen felszólalt az egyre népszerűbb osztrák nacionalisták (Osztrák Szabadság Párt, FPÖ) küldöttsége - először magyarul, érdekes akcentussal, majd németül, katasztrofális, "saját kezű" tolmácsolásban - és a nemzeti érdekek összefogását ecsetelte. Ezek után Balczó Zoltán Jobbik EP-képviselő és alelnök beszélt meglepően rossz hangsúlyokkal a kitartásról, és az elkövetkező harc fontosságáról. Őt Szegedi Csanád alelnök követte, aki ütős humorral fűszerezett mondandójában a párt EP sikereit ecsetelte - három képviselő három kulcsbizottságban való szereplése, több mint 60 felszólalás, szövetségek kialakítása és jelentős médiahírnév - valamint elfogyasztotta reggelire Lendvai Ildikót is egyik televíziós mondata átfogalmazásával.

Őt Vona Gábor követte, akit akkora tapsvihar és ováció fogadott, hogy az embereket már-már az a benyomása támadt, hogy egy új személyi kultusz van kialakulóban - igaz a pólókon nem ő, hanem Budaházy György képe szerepel. A pártelnök arról beszélt, hogy az elkövetkező három hónap nagyon nehéz lesz, hisz mindenki őket fogja támadni, de ők majd csak azért is beleverik az MSZP orrát padlóba, ahogy azt tették az SZDSZ-el is. Aztán Orbán zászlós beszédét tovább fűzve azon poénkodott, hogy a Fidesz zászlóján nem narancs, hanem Jaffa van, míg az övéken nem „erőszak”, hanem „teljes számonkérés” „radikális változás” és „nemzeti önrendelkezés”. A programjukra rátérve megjegyezte, hogy a jó program sosincs kész, de mindig kész alkalmazkodni a változásokhoz - a többi párté meg olyan, mintha „a texasi láncfűrészes gyilkos végezne plasztikai sebészmunkát”.

Ezek után már csak Morvai Krisztina maradt hátra, aki szokásosan túl hosszúra nyújtott mondandójában ecsetelte az elmúltat, a régmúltat, az elkövetkező választásokat, és kifejtette, hogy az emberek 99 százaléka elvben mellettük áll. Megemlített egy nagyon érdekes hírt is, amire még nem találtunk más forrást: Bajnai állítólag ma - szombaton - azt mondta, hogy a szélsőségesek annyira megerősödtek, hogy át kellene gondolni a választási rendszer megváltoztatását, ami kicsit durva lenne.

A Sportmax-központban rendezett eseményen mintegy 2000 ember vett részt, a hideg idő, és a BKV sztrájk ellenére. Néhány gárdista bent sorakozott egyenruhában, a rendőrség meg kint körözött párat. Az egyetlen probléma az volt, hogy a szervezők képtelenek voltak átgondolni, hogy 2000 ember nehézkesen fér ki az egyetlen kijáraton, amelyben ott áll egy ruhatár és egy fan-bolt is - a hozzájuk tartozó sorokkal - így majd egy órába tellett mindenkinek elhagyni a helyiséget, BKV-t megszégyenítő nyomorgások közepette.

Jelszavak és ígéretek

A kampánynyitó nem csak az egyre növekedő színvonalú beszédek miatt volt érdekes - az általában remekül beszélő Balczót leszámítva, aki bal-szájjal kelhetett fel - hanem a kibontakozó irányvonalak miatt is. Ugyanis ha jobban megvizsgáljuk az elhangzott kulcsmondatokat, jelszavakat és elgondolásokat, akkor elég érdekes következtetésekre juthatunk.

Egyrészt ott a tényleg majd mindenki által kívánt radikális változás, mint fő szlogen. Abban biztosak lehetünk, hogy az emberek többsége szerint az országnak jelen helyzetben rengeteg téren lenne szüksége változásra, és a többség szerint gyökeres - vagyis radikális - változat szükséges (a Fidesz jelszava is a változás, anno Obamához hasonlóan). Igaz, a többség nem azon az úton vinné ezt véghez, mint a Jobbik, de a lényeg, hogy az alapgondolattal egyetért.

Azonban Morvai beszédében megfogta a lényeget: „nem a változás szükségességéről kell meggyőzni az embereket, hanem arról, hogy a változás lehetséges”. Ugyanis a magyar választók többsége annyira kiábrándult és pesszimista a politikával kapcsolatban, hogy nemigen lehet arról meggyőzni, bárki is jobb lesz majd a jövőben azoknál, mint akik eddig hatalmon voltak. Ehhez kapcsolódik a másik jelszó is:

A kiábrándult, pesszimista emberek nem mennek el szavazni, hisz csak felesleges időpazarlásnak tartják az egészet, vagy gondolkodásuk szerint nem akarnak senkit hozzásegíteni a sikeres korrupciós ügyletekhez. Ez a Jobbik szempontjából egyértelműen negatív, ugyanis Vona Gábor kijelentette: ez az ország csak az emberekkel együtt válhat jobbá. Tehát az emberek beleszólása és bizalma nélkül csinálhat bárki bármit, alapvetően ugyanott maradunk. Erre utalt Morvai Krisztina, amikor azt mondta: az embereknek „vissza kell adni a reményt”. Mindennek az összefoglalása megjelenik a 176 jelöltet felvonultató lista hivatalos kommentárjaként is, amely így szól: a nép nevében.

Egybefutó gondolatok

Ezen elgondolások azt jelzik, hogy a Jobbik egy fő célja a részvételi demokrácia megerősítése - akárcsak a most felnövő másik új erőnek, a Lehet Más a Politikának. De a közös pontok nem érnek itt véget: mindkét párt legfőbb célja a korrupció visszaszorítása, a környezet megóvása, a valódi rendszerváltás végrehajtása, és az elmúlt 20 év hibáinak korrigálása (itt az ideje, hogy az elmúlt 20 év rendszere pusztuljon”- részlet Vona mai beszédéből). Ennek ékes példája, hogy gyakorlatilag ugyanazon mutyi-ügyeket viszik sorra bíróság elé, valamint amit az LMP a nevével fejez ki, ugyanazt Morvai egy fél mondatba sűrítette bele: „nekünk kell megváltoztatni a politikát”. Tehát gyakorlatilag ugyanazt akarják, csak más-más oldalról.

De nem az LMP az egyetlen, akivel a Jobbik bizonyos kérdésekben egy követ fúj. Itt az elszámoltatás kérdése is, amely szintén közös választási jelszó a Fidesszel. Balczó például a beszédében kifejtette, hogy a számonkérés nem kerülhető meg, de mindezt jogállami eszközökkel fogják végrehajtani, amikhez minden bizonnyal új törvények meghozatala is szükséges. A különbség csupán annyi, hogy a Fidesz az MSZP-SZDSZ koalíción vasalná be az elmúlt évek hibáit, míg a Jobbik mindenkit "kivégzőosztag elé állítana", aki az elmúlt 20 évben bemerészkedett a Parlamentbe.

A húsos fazék illata

A legnagyobb kérdés azonban az, hogy a Jobbik képviselő-jelöltjei képesek-e valóban tartani a szent esküjüket, valóban hisznek-e benne, vagy ez csupán a választóknak szánt hangzatos előadások egyike volt? Megjelenik-e a parlamentben is az a tisztesség és erkölcs, amit a párt annyira hangoztat? Ugyanis mind a 176 képviselőjelölt a szent korona „hiteles másolata” előtt megesküdött arra, hogy mindig az ország érdekeit fogja szem előtt tartani, soha nem lehet majd megvesztegetni, megzsarolni, vagy megfélemlíteni - ellenkező esetben azonnal, önként lemond majd mandátumáról.

A fent említett lakossági hozzáállás legerősebb indoka ugyanis az a gondolatmenet, hogy a Jobbik - de ha itt tartunk, akkor az LMP is - csak addig lesz képes anti-korrupt lenni, amíg be nem kerül a Parlamentbe. A legtöbb vélemény megegyezik abban, hogy ha nem is mindenki, de a párt jó része megrészegül majd a feléjük dobott, milliókat rejtő aktatáskáktól, a hatalom mámorító ízétől - egyszóval a húsos fazék illatától -, és nem lesznek egy fikarcnyival sem jobbak, mint akik most ott ülnek. És ha ez bekövetkezik, akkor mindkét párt alapjaiban fog összeomlani.

Egyéb mondatok

Felmerültek a beszédek kapcsán egyéb kérdések is. Például, vajon mit jelenthet Szegedi Csanád azon mondta, hogy immáron „nincs vita a párton belül, csak egység van!”? Ha más a véleményed, mint a párt 51 százalékának és ennek hangot adsz, akkor kirúgnak? Ha ez lenne, akkor az a Jobbik eddig fennen hangoztatott demokratikus voltát cáfolná meg.

Vajon mennyire van szavazó és aktivista hiányban a Jobbik? Elvégre Vona azt mondta, hogy mindenkinek még 10 embert kell hoznia - ami heti egy főt jelent. Ez alapból nagy problémára utalna, de ha összevetjük a pártelnök azon mondataival, amik arra vonatkoznak, hogy ők nem ellenzékben, hanem rögtön kormányon akarnak bejutni a Parlamentbe, akkor a helyzet nem is tűnik olyan vészesnek.

Nagy kérdés az is, hogy a Jobbik a nagy előretörésben képes lesz betartani ígéreteit, és „nem csak áprilisig, hanem egy egész életre” előre gondolkodni? - ahogy azt Vona megfogalmazta. Mert mindent egybevetve jelenleg sajnos a hosszú távú gondolkodókból van a legnagyobb hiány a magyar politikai palettán.

(a Jobbik programjával egy következő cikksorozatunk foglakozik majd.)