A Michigani Egyetem kutatói 1437, kollégiumban lakó egyetemi hallgatót három csoportra osztottak, attól függően, hogy hol volt a szállásuk. Az elsőbe sorolt diákok naponta néhány órán át viselték a szájmaszkot és rendszeresen alkalmaztak alkoholos kézfertőtlenítőt, a második csoport tagjai csupán gézmaszkot viseltek, a többiek pedig a kontrolcsoportot alkották.

A vizsgálat azt követően kezdődött, hogy a campuson diagnosztizálták az első újinfluenzás esetet, ám a kutatók a következő két hétben még további résztvevőket verbuváltak. Ebben az időszakban a három csoport megbetegedési mutatói között még nem volt eltérés, amit a tudósok azzal magyaráznak, hogy a járvány épphogy elkezdődött.

A továbbiakban azonban arra derült fény, hogy az első csoport tagjainál, akik egyaránt viseltek szájmaszkot és használtak kézfertőtlenítőt, 35-51 százalékkal csökkent a megbetegedés valószínűsége a kontrollcsoporthoz viszonyítva.

Mint a vizsgálatot irányító Allison Aiello kifejtette, a kutatás során olyan nem gyógyszeres módszereket kerestek, amelyek csökkenthetik a fertőzés veszélyét. A H1N1 okozta járvány során lassan érkezett az oltóanyag, és korlátozott mennyiségben álltak rendelkezésre a vírusellenes készítmények.

"A nem gyógyszeres eljárások, olyanok, mint a szájmaszk viselése és a kézhigiénia, a jelek szerint fontos szerepet tölthetnek be a pandémia (világjárvány) elleni küzdelemben - hangsúlyozta Aiello, aki szerint a családok is alkalmazhatnák ezeket a védekezési módszereket. - Az emberek általában csak akkor gondolnak a megelőzésre, amikor családtagjaik közül valaki már megbetegedett, illetve a többiekben, noha maszkot öltenek, már lappanghat a kór".