Galád Hűvös Üzletemberek Pártja

Szokás mondani, hogy az ember sohasem hazudik annyit, mint választás előtt, háború alatt, és vadászat után. Nos, ez a megállapítás hatványozottan igaz a politikára is. Választás előtt vagyunk, ami tulajdonképpen egy háború – így akár választunk, akár szenvedjük választásunknak az eredményét, a hazugság folyamatosan garantált -, nem beszélve arról, hogy a vadászat is igaz erre a négy esztendőként felbukkanó, érdemi eredményeket vajmi kevéssé produkáló szörnyűségre.

De vajon mely foglalkozás képviselőit nevezhetjük a hazudozás királyainak? Nem kérdéses, ezek az üzletemberek. Persze kivételek mindig akadnak - erről ne feledkezzünk meg -, de feltételezhetjük, hogy többségük oly módon elsajátította ennek az ősi „mesterségnek” a csínját-bínját, hogy bármikor, rezzenéstelen arccal Kánaánt ígérnek a jónépnek, de a végén a nadrágjukat is kicsalják tőlük, akár „vonalkóddal” együtt.

Lojalitásuk csak a „buisnesshez” van, a szavazóikra pusztán addig van szükségük, amíg beikszelik a szavazópapíron a pártjuk melletti kis rublikát. A továbbiakban bőven megelégednek a „plebs” hitegetésével, és ezt olyan jól csinálják, hogy pár állami tulajdonban lévő gyárnak az eladását is erkölcsileg teljesen legitim színben képesek feltüntetni. Az átlag emberrel nem foglalkoznak, miért is tennék, hiszen ők több száz millió forintot érő ingatlanokkal, méregdrága sportkocsikkal büszkélkedhetnek. Ha megválasztják őket, nagy valószínűséggel több ciklusban is bebiztosítják maguknak a hatalmat. De mit várjunk azoktól, akik hazudtak reggel, délben, este?

Ismét Fejlődő Öntudatosabb Gyermekek Pártja

Minden gyermek Isten ajándéka, és mint tudjuk, minden gyerek úgy tökéletes, ahogy van: egyetlen probléma lehet velük, az pedig a tapasztalatlanság. Ha valaha hatalmon voltak, akkor minden bizonnyal egyetlen ciklust töltöttek be, értelemszerűen a tapasztalatlanság miatt. Azt viszont a számlájukra kell írni, hogy egy esetleges rendszerváltozásban vezetős szerepük lehet vagy lehetett, a „gyerekszáj” ellen ugyanis nincsen gyógyír: olyan igazságokat képesek kimondani, amelyet mindenki más elhallgat. Hihetetlenül őszinték tudnak lenni, de mint az összes kisgyerek, ők is szívesen áthárítják a másikra a felelősséget.

Hajlamosak arra, hogy kijelöljenek maguk közül egy karizmatikus kölyköt, akit tűzön-vízen keresztül követnek. Nagy előny, ha ez a kiválasztott „vezér” rajong a futballért, hiszen egy leendő csodacsatárra mindenki felnézhet. Ha választási propaganda plakátokat készítenek, esélyes, hogy Microsoft Wordben, öt perc alatt összedobják az így meglehetősen igénytelenné váltó plakátjukat: de mivel gyerekek, mindenki szereti őket. Vagy legalábbis a többség. Legfőbb ellenségük az üzletemberek, a Táltosokkal pedig ugyan kacérkodnak, bár apa-anya tiltása miatt egyelőre elutasítják őket.

Matematikus Táltosok Ősi Pártja

Miért ne lehetne egy ilyen párt? Mi lenne, ha eme képzeletbeli párt az ősi hun-magyar mondákat venné alapul? Fejetlenség, és káosz? Mekdonáldsz helyett nyereg alatt puhított nyers hús? Rovásírás és tarsolylemez? Elég bizarrul hangzik, valljuk be, hiszen ebben a történelmi korszakban a diplomácia főként a kardcsörgetést, és az ellenfél totális megsemmisítését jelentette.

De akkor még nem is beszéltünk a matematikáról. Mi lenne, ha ezek az ősi táltosok kiválasztanának maguknak egy szentként tisztelt számot – ez legyen mondjuk a 88 -, majd egy mondákba illő masírozásba kezdenének főként az üzletemberek, és amúgy mindenki más ellen? Halálhörgés és siralom? Ki tudja. De szerencsére ilyen párt még a legvadabb álmainkban sem létezhetne.

Drogos és Identitászavaros Alfa-kentauri Ufonauták Pártja

Ők nem ezen a bolygón éltek ezidáig, így meg is bocsájhatjuk nekik a szexuális „eltévelyedést”, és a kábítószerek túlzott használatát. Persze a fővárosban sikert arathatnak, hiszen az itt élő emberek talán egy kicsit fogékonyabbak a tudományos fantasztikus alkotásokra, de előbb-utóbb mindenkinek benő a feje lágya: ha ez bekövetkezik, esélytelenek lesznek bármilyen pozíció betöltésére. Valószínűleg az értelmiség egy része támogatja őket, akik még bíznak egyfajta messianisztikus változásban, de ha jelen párt rosszul végzi a dolgát, bizony ők is elpártolhatnak tőlük.

Kísérletezni persze imádnak - mint minden valamire való földönkívüli -, így kényükre-kedvükre feltúrhatnak bármit, ami az útjukba akad, egy-egy hipermodern földönkívüli technológiákra alapuló metró kedvéért, ami persze lassan épül, mert a nyersanyagot egy másik csillagrendszerből szállítják bolygónkra. Az üzletemberekkel akár kiváló kapcsolatuk is lehetne, hiszen az egyiknek pénz kell, és a változatosság kedvéért a másiknak is: az ufonauták persze a hazaútra gyűjtenének, mely még egy BKV bérletnél is többe kerülne. Előlegezzük meg nekik a jó utat, és vissza se jöjjenek!

Dr. Jekyll, és Mr. Hyde Köpönyegforgató Pártja

Képzeljünk el egy pártot, amely úgy próbálja a választópolgárok bizalmát elnyerni, hogy az összes többi pártot ostorozza. Hát nem szánalmas? Valódi köpönyegforgató alakok lennének, hiszen saját maguk sem volnának jobbak - nagy valószínűséggel - a Deákné vásznánál. Képzeljünk el egy átlagos virágot - mondjuk egy Ibolyát -, akinek diónyi, vagy inkább Herényi agya van. Ők is hasonlatosak: megnyerőek, szépek, illatosak, de előbb-utóbb elszárad minden virág, és csak a tisztítanivaló marad utánuk. Az Úr legyen irgalmas bűnös lelkünkhöz!