Január 13-át teljes joggal elrendelhetnék minden országban nemzeti gyásznapként. Mint tudjuk, egy hetes erősségű földrengés romba döntötte Haiti fővárosát, Port- au- Prince-t, ami a legszerényebb becslések szerint is közel kétszázezer ember halálát okozta. A földrengést követő tizennegyedik napon is túlélőt mentettek ki a romok alól, az emberek azonban a romeltakarításra koncentrálnak: újabb túlélőket találni szinte esélytelen.

A természeti katasztrófák végigkísérték a történelmet, és a jövőben is számolhatunk a pusztító jelenségekkel. A természet tombolását megállítani lehetetlen, pusztán előre tudjuk jelezni őket, köszönhetően a tudomány, így a technika fejlődésének. Voltak korok azonban, amikor erre esély sem volt. Ha pedig a közelmúltról beszélünk, akkor pénz, rosszabb esetben szándék nem volt egy előrejelző rendszer kiépítésére. Elkésett felismerés, ha már több tízezer ember lelte halálát egy „megjósolható” katasztrófában.

Alábbiakban kiemeltünk három olyan eseményt, mely a természet hatalmára, és az ember porszemnyi mivoltára figyelmeztet.

A legszomorúbb ünnep

2004. december 26-a Indonéziától Szomáliáig talán az egyik legszomorúbb karácsony volt a világtörténelemben. A cunami – ami ebben az esetben egy tenger alatti földrengés következtében a sekély part menti részen 10-30 méteres vízfal formájában a partra zúdulva mindent a földdel tett egyenlővé -, több mint egymillió embert tett földönfutóvá, és ami még ennél is tragikusabb, 230.000 életét követelte: Indonéziában, Srí Lankán és Thaiföldön a part menti területeket teljesen elmosta a víz.

A halottak azonosítását nehezítette, hogy sokakat több kilométerre sodort az ár. A katasztrófát követően az egész világ összefogott a cunami áldozataiért, bár mindenképpen az előrelátás lett volna kifizetődőbb: tömegek életét menthette volna meg egy olyan rendszer, amely követte volna az Indiai-óceánon az árhullámok mozgását, illetve mérni tudta azok sebességét, tömegét. Sajnos feltételes módban beszélünk, mivel ez a rendszer nem létezett, a kiépítésének a magas költségek parancsoltak megálljt. 230.000 ember élete, otthonok tízezrei, és páratlan kultúrkincsek estek áldozatául a spórolásnak.

Belülről elégni

Nem mai esemény, azonban jól példázza a természet erejét, amely mindenképpen az emberi akarat felett áll. Az időszámításunk szerinti 79. esztendő augusztus hónapjának 24. napján Pompei kikötővárosra a Vezúv kráterét évezredekig egyfajta dugóként elzáró lávatömítés iszonyatosan fülsüketítő égzengés kíséretében kidobódott; mondhatjuk, hogy felrobbant a hegy csúcsa.

Az ég elsötétült a hamufelhő miatt, mely megpihent végül a békés városkán. Az akár több száz fokos pernye, és a felforrósodott légkör sokak életét követelte. Gondoljunk bele, milyen lehet többszáz fokos levegőt beszívni a tüdőnkbe. A várost a katasztrófa pillanatában négyezren lakták. Pontos adat nincsen a halottak számáról, de a város teljesen elnéptelenedett. Nem csoda: az ember még nem tud hamuréteg alatt élni…

A rengések királynője

„…1755-ben volt a történelem legszörnyűbb földrengése. Bár az emberek általában a lisszaboni földrengésként említik, de kiterjedt Európa, Afrika és Amerika nagy részére. Érezték Grönlandban, a nyugat-indiai szigeteken, Madeira szigetén, Norvégiában és Svédországban, Nagy-Britanniában és Írországban. Nem kevesebb, mint négymillió négyzetmérföldet érintett…” – írja Ellen G. White amerikai írónő A nagy küzdelem c. könyvében.

Lisszabon városa nagy napra ébredt 1755. november elsején: minden értelemben. A város templománál ünnepi körmenetre gyűlt össze a tömeg, hogy megtekintsék a látványosságnak is beillő eseményt. Minden a tervek szerint alakult egészen 9 óra 30 percig, amikor is megremegett a föld.

Az emberek fejvesztve menekültek, ám a földrengés ellen nem sokat lehet tenni. A pár perccel későbbi rengéshullám már annyira erős volt, hogy romba döntötte a várost. A rémült emberek a közeli Tajo folyó partjára menekültek, ami szintén hiba volt, mivel a rengés miatti hatalmas hullámok elöntötték a város alsó részét: sok ember tehát vízbefúlt. Csak Lisszabon városában közel 15.000 ember lelte halálát mindenszentek napján.