- Az emberek többsége, a közönség úgy fogadott el téged, úgy szeretett meg, amilyen vagy, nekik te kellettél, hiszen ezért is hoztak ki győztesnek. Kicsit olyan vagy, mint a mesében szegényember legkisebb fia, aki szerencsét próbál, aztán elnyeri a király fele országát meg a lánya kezét…

- Az egyik forduló végén valaki odalépett hozzám, és azt mondta: ’azért szeretünk, mert közülünk való vagy!’ Ez bizony igen-igen jólesett nekem. Sosem felejtem el azt a pillanatot.

- Apropó királylány! Állítólag zsákszámra kapod a szerelmes leveleket, és naponta várakoznak rád rajongók a házad előtt. Volt már olyan, hogy hajlandó voltál találkozni egyikükkel?

- Igazság szerint mind mailen, mind postai úton tényleg elég sok levelet kapok, és bár próbálom valamennyit elolvasni, nagyon nehezen haladok. Szebbnél szebb hölgyek írnak, előfordul, hogy egész megható, amiket papírra vetnek nekem, és tényleg nagyon örülök annak, hogy ilyen sokan veszik a fáradtságot, hogy megpróbálják felvenni velem a kapcsolatot. Jóideje nincs barátnőm, szabad ember vagyok, úgyhogy tényleg itt volna most a nagy lehetőség a párválasztásra, kedvem is volna hozzá, de egyelőre nem találkoztam még senkivel, mert nincs időm az ismerkedésre, a levelezésre, pláne a randizgatásra. Való igaz, nagyon kényelmes nekem ez a mostani helyzet, csakhogy időigényes dolog az ilyesmi, nem akarok elkapkodni semmit. Későn érő típus vagyok, remélem, majd megtalálom én is a páromat előbb vagy utóbb.

- Nehéz téged szeretnie egy nőnek?

- A leghosszabb kapcsolatom is csupán néhány hónapig tartott. Azt nem mondanám, hogy nehéz volna engem szeretni, bár az igaz, hogy párkapcsolatban is nehezen nyílok meg. Viszont ha valaki közel férkőzik a szívemhez, annak boldogan kitárulkozom. Nem egyszer előfordult, hogy csúnyán kihasználtak, talán épp ezért is félek attól - jelenlegi megváltozott helyzetemben meg főleg! - , hogy új kapcsolatot kezdjek. Sokaknak sajnos csak a pénz számít a mai világban, pedig az nem minden.

- Bár te most jól el vagy látva készpénzzel, a szekered is elindult a fellépésekkel, munkahelyeden, a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Múzeumban most január elsejével felmondtál: gondolkoztál már azon a távolabbi jövőd érdekében, hogy esetleg kezdj valami okosat is a pénzeddel, ha netán mégis valami balul ütne ki?

- Sokan befektetik manapság a pénzüket, és én is igyekszem okulni mások példájából. Most még friss vagyok, érdekes, kapnak utánam, de nem lehet tudni, két év múlva, öt év múlva, tíz év múlva is így lesz-e? Szerintem ha valaki okos, hosszútávon is lehet ezt ügyesen csinálni. Most még nagyon az elején vagyok mindennek, épp ezért inkább a fellépésekre, és főként a lemezemre koncentrálok. Nem tudom, mikorra lesz belőle valóság, egyelőre csak az alapozásnál tart a dolog, ha minden igaz, elkezdték a nóták hangszerelését.

- Jártál valaha énektanárhoz?

- Bár zeneiskolába jártam egy darabig, de csak hegedűórákra. Kizárólag önmagam szórakoztatására énekeltem eddig, ahogy mondani szokták, én is a fürdőszobai zuhany alatt eresztettem ki legszívesebben a hangomat.

- És most már elkezdték szakemberek képezni a hangodat?

- Még nem. Nagybátyámmal, aki zenész, beszéltünk már arról, hogy ki volna a legjobb a számomra énektanárként. Neki vannak ilyen vonalon ismerősei, barátai, legjobb volna a klasszikus alapokkal kezdeni, vagyis operaénekeseket oktató tanárnál elkezdeni tanulni a professzionális hangképzést. A Megasztár felkészítő tanára, Pocsai Kriszta csodálatos oktató, vele például örömmel dolgoznék együtt, ha elfogadna tanítványának. Már beszéltünk erről.

- Egy ország bizonyosodhatott meg arról, milyen mélyérzésű ember vagy. Hasonló habitusúként rögtön eszembe jutott, hogy feltételezem, írtál verseket már életedben. Mi lenne, ha első lemezedre megpróbálnád legalább egy dal szövegét te magad ’elkövetni’?

- Ráéreztél: csakugyan írtam már nem is egy verset, bár nem tudnám megmondani, milyen minősítést kapnának az olvasóktól… Az is előfordult a múltban, hogy egy szál gitárral kitaláltam dallamokat, fel is játszogattam magamnak magnóra, később számítógépre. Szóval vannak zenei ötleteim bőven, és mondanivalónak se vagyok híján, így elképzelhetőnek tartom, hogy életem első cd-jén lesz olyan szám, aminek megalkotásában az én kezem munkája is benne lesz vagy zeneszerzőként, vagy dalszövegíróként. Rajtam nem fog múlni!