Két filmmel versenyez Groó Diána

Groó Diána az MTI-nek kifejtette: a Vespa forgatókönyvébe az élet is "beleírt". Az alaptörténetet Szabó Iván találta ki; ebben csupán annyi szerepelt, hogy egy cigány kisfiú nyer egy robogót és egyedül megy fel érte Pestre.

"Vidám történet volt, de aztán a mai légkörben már nem maradhatott meg a könnyedsége" - tette hozzá a rendező, aki elmondta, hogy a romák elleni támadások után át kellett írniuk a forgatókönyvet. "Sokáig nem számított, hogy cigány származású a főszereplő, csupán egy kisfiú kalandjáról szólt. A történtek után azonban nem tehettünk úgy, mintha nem lenne jelentősége ennek" - mondta Groó Diána, majd kifejtette, hogy a film a társadalomkritikai vonatkozásai ellenére sem a véres drámákról szól, azaz nem akarták "az életet reprodukálni".

Mint mondta: a nézők érezhetik, hogy a főszereplő élete "nem csak azért nehéz, mert egy kisgyereknek kell megállnia a helyét a világban". Groó Diána a főszereplőről, Tóth Sándorról elmondta: egy szentesi roma telepen találtak a kisfiúra. "A forgatókönyvbe az ő élete is beleépült, számos jelenetet merítettünk az ő történeteiből" - mondta a rendező.
Groó Diánának ez a második nagyjátékfilmje, az első, a Csoda Krakkóban 2004-ben készült. Mint elmondta: az eltelt öt évben főleg financiális okokból nem készített nagyjátékfilmet. "Sok filmterv szóba került, de megvalósításig egyik sem jutott el. Az eltelt öt év azért nem telt eseménytelenül, az időszakot kitöltötte a Tarka Képzelet képzőművészeti sorozat és rendezek egy színházi előadást is" - tette hozzá.

Tóth Sándor a főszereplője a kisjátékfilmek között induló Eldoradónak is. "Szerencsés egybeesés volt, egy évvel a Vespa előtt találkoztunk, így volt lehetőség beavatni Sanyit a filmkészítésbe. Nem kellett egyből egy nagyjátékfilmbe csöppennie, műtermi körülmények között készülhetett fel a többnapos forgatásra" - mondta Groó Diána.

Mint elmondta: az Eldorado asszociatív, kísérleti alkotás, amelynek kiindulópontja Edgar Allen Poe azonos című verse volt. "A film az örök körforgásról, a boldogság kereséséről szól" - magyarázta a rendező. Az alkotásban egy hatalmas házat mászik meg "a vándor", az ablakokon benézve pedig különféle időtlen életképeket lát. A képek az operatőr, Kardos Sándor Hórusz-fotógyűjteményéből származnak. "A vándor a helyét keresi a világban,ő egy perpetuum mobile. A filmnek nincs története, és az is lehet, hogy a kisfiú végül ugyanoda ér vissza, ahonnan elindult" - mesélte.