Csalások nélkül?

A most vasárnapi ukrajnai elnökválasztások szabad és becsületes módon zajlottak a nemzetközi megfigyelők szerint, ezzel „az ország egy újabb lépést tett a demokrácia megszilárdítása felé” - áll az amerikai nagykövetség nyilatkozatában. Azonban Ukrajna maga nem ért egyet ezzel a megállapítással: nem csak Julia Timosenko, a pozícióváltásban megbukott jelenlegi miniszterelnök kiáltott csalást, de a választók több mint négy százaléka is „mindenki ellen” voksolt a választások első fordulójában. Az ok egyértelmű: az ukrajnai politikai elit eljátszotta a választók bizalmát. A politikai apátia - a részvételi adatok alapján - rekordokat döntögetett, és az átlagfelfogás szerint bárki is nyert volna, a választók mindenképp rosszul járnak.

Julia Timosenko, a narancsos forradalom immáron elkorruptálódott hősnőjének reakciója is érthető: 45.47 százalékos eredményére alig vert rá pár százalékot Viktor Janukovics (48.95 százalék), ráadásul a maradékot besöprő Szergej Tihipko híveinek nagy része valószínűleg rá szavazott volna. Így egy kétfős megmérettetésben miniszterelnökből államfővé válhatott volna, ezért minden eszközt megragad a hatalom megtartására. Bár a végső szavazat-átszámlálást csak február 17-ére ígérik, de nem valószínű, hogy addig bármi is változna.

Belső átalakulás

Timosenko kezdhet aggódni: Janukovics pártja épp szövetségeseket keres a miniszterelnök leváltásához, de a szakértők szerint hamarosan előrehozott országgyűlési választás is kiírhat az új elnök, hogy elnökségével egybevágó kormány gyakorolja a hatalmat. Ez a tapasztalatok alapján elengedhetetlen Ukrajna számára, ugyanis Viktor Juscsenko elnöksége idején (ami jelenleg is tart) Timosenko és az elnök közötti harc megbénította a törvényhozást, és gyakorlatilag egy kis, alig húsz fős, a házelnök vezette, folyton ingázó csoport szolgált a mérleg nyelveként - vagyis ők döntöttek egyes javaslatok elfogadásáról.

Míg egyes pletykák arról szólnak, hogy Timosenko bíróságon támadná meg az eredményt, addig más források szerint a narancsos asszonyság a vereség beismerésére készül. Ez utóbbi elemzők szerint azért lenne szerencsésebb, mert az ország megosztottsága így is csak mélyült a 2006-os választások óta, és egy bírósági vád csak tovább élezné a feszültségeket. Bár papíron Ukrajna egy ország, de az Oroszországhoz közelebb eső fele a vidékkel karöltve külön indentitást fejlesztett ki, és igaz ez a nagyvárosiakkal megspékelt nyugati régióra is.

Ha Timosenko nyugton is marad, Janukovicsnak akkor sem lesz könny dolga. Egyrészt a jelenlegi, romokban heverő gazdaságon, és a 16,4 milliárd dolláros IMF-hitel nyögésén keresztül képtelen lesz betartani ígéreteit - például a nyugdíj háromszorosára való emelését -, másrészt vissza kell szorítania a hatalomra áhítozó oligarchákat, akik eddig is akadályozták az ország szempontjából elengedhetetlen reformokat. Ezért Janukovics is próbálja leszerelni Timosenkót: az eredmény kihirdetése után összefogásra és megbékélésre szólította fel a miniszterelnököt. „A politikának és a választásoknak nem megosztania kell az embereket, hanem épp ellenkezőleg, egyesítenie őket.”

Változó külkapcsolatok

Annyi biztos, hogy Janukovics hatalomra kerülésével az ország külkapcsolati prioritása Oroszország felé fordul, ám Janukovics szerint az országnak a kelet és a nyugat segítségére egyaránt szükség van, hogy képes legyen stabilizálni a gazdaságát, és csökkentse államháztartási hiányát. Annyi biztos, hogy gázügyben komoly változások lesznek: a tervek szerint Ukrajna tulajdonjogot ad majd Oroszországnak a gázvezetékekben, cserébe az ország duplájára növelné a tranzitot. Magyarország viszont jól jön ki Janukovicsból, ugyanis el kívánja törölni a kisebbségi nyelveket korlátozó törvényeket.

Hogy pontosan mi lesz Ukrajna új iránya, a még nem kiforrott, de a világ számára az lenne a legjobb, hogy ha egy stabil, önálló utat követne - bármerre is vezessen az.