Carlos M. Herrera és a Sevilla közelében lévő Donana Biológiai Állomás többi munkatársa Spanyolország egyik hegyvidéki régiójában két helyszínen vizsgálta a szagos hunyort (Helleborus foetidus). Ezeken a területeken a mérgező és kellemetlen illatot árasztó virág a fenyők aljnövényzetében él.

A kutatások során először eltávolították a növényből a nektárt, a második kísérletben pedig extra mennyiségű élesztőt fecskendeztek a virág nektárjába. Végül összehasonlították a külső és a belső hőmérsékletet.

A vizsgálatok eredményeként megállapították, hogy az "élesztő-kemence" által a hunyor belsejében átlagosan 1,1-1,8 Celsius-fokkal magasabb a hőmérséklet, mint a növény környezetében.

Mindezidáig két olyan mechanizmust ismertek a kutatók, amelyek segítségével a növények növelik hőmérsékletüket: a sejtlégzés folyamatát és a napfény elnyelését.
Herrera és kollégái szerint az élesztő az árnyékos, sötét erdőkben segítheti a növény beporzását, mivel a dongók és darazsak előnyben részesítik a meleg virágokat, elsősorban azokra szállnak le. Ugyanakkor az élesztő olyan sok cukrot használ fel, hogy a nektár kevésbé édes lesz, ez pedig adott esetben elűzheti a méheket és dongókat.
Az "élesztő-kemencék" funkciójának megértéséhez tehát további vizsgálatokra és kutatásokra van szükség.