Kampányban, porondon

Beköszöntött a február, amely négyévente a nagy országjárás ideje: ekkor kerekednek útra a pártok prominens személyiségei, hogy a legkisebb községben is pódiumra lépjenek, és a helyi jelölt vigyorgó személyével karöltve elmondják, hogy miért is érdemes rájuk szavazni. A beszédben - a jóérzés, és az etika mára elfelejtett íratlan szabályai szerint - azt kellene hangsúlyozni, hogy az adott párt miként tenné jobbá az országot, mit csinálna másképp, és hogy ez miért lenne jó a mindezt végighallgató mélyentisztelt választópolgárnak.

Mint öt százalékra esélyes, frissen átalakult - bajuszt, és három pár szárnyat növesztett - pártnak, az MDF-nek is kötelessége megtenni ezen köröket - így Jutott el Dávid Ibolya Miskolcra. Ott kiállt a pódiumra, és azt mondta: a 2010-es választások tétje egyrészt a kormányváltás - amelyre nagyon jogos az igény - másrészt, hogy ne legyen a "Fidesz-Jobbiknak" kétharmados többsége a parlamentben. És eme mondattal elkövetett mindent, hogy a fent említett, egykor létezett két elvet örökre elfelejtsük.

Freud és a választások

Ugyanis a kijelentés nem csinál mást, mint megerősíti a választók egy bizonyos részének félelmeit - vagy éppen létrehozza azt - és ezzel ösztönzi őket arra, hogy az MDF-et válasszák. Tehát azért szavazzanak a konzervatívokra neoliberálisokra középen lévőkre az MDF-re, hogy ne a másik erő nyerjen - véletlenül se azért, mert az MDF esetleg jobb lenne a többinél. Ez a fajta szavazás 16 éve tartja félelemben az országot, és hatalmon a politikai elitet. Ugyanis a szavazók nagy része eddig csak azért voksolt a Fideszre, hogy elkerülje Gyurcsányt, és azért az MSZP-re, hogy ne Orbán Viktor legyen hatalmon. Az MDF most eme, nem túl díszes sort kívánja gazdagítani, és a választók félelmeire építve ismét bejutni a zsíros bödön házába.

Csakhogy ez olyan, mintha immáron az MDF is állatnak - közismert jelzők szerint birkának vagy aranyhalnak - nézné a választópolgárokat. Elvégre az állatokat szokás félelemmel motiválni, a „fájni fog, ha nem azt teszed, amit akarok” elven. Ez a fajta hozzáállás viszont pont ezt tükrözni: nagyon rossz lesz neked, ha ő kerül hatalomra, ezért szavazz rám. Orbán Viktor király rémképével már négy évvel ezelőtt is meg lehetett mozgatni a választókat, és ez csak eredményesebb lehet, ha kap egy árpádsávos zászlót a kezébe, és egy elöl turulos, hátul Nagy-Magyarországos palástot. Még akkor is, ha ennek semmi értelme.

Nincs egy zászló

A Jobbik a legnagyobb politikai tőkét abból tudja kovácsolni, hogy nemcsak távol marad minden, a parlament illatát magán hordó párttól, hanem hogy piszkos ügyeiket támadva szembe is megy velük. Tehát a radikális erőknek hosszútávú öngyilkosság lenne bármilyen együttműködést kötnie a Fidesszel - arról nem is beszélve, hogy a lépés a narancsosoknál is komoly népszerűségvesztést eredményezne. Tehát egyik párt érdekében sem áll a vizionált koalíció, így egyértelmű, hogy nem fog megtörténni. Az persze elképzelhető, hogy egy-egy „hazafias” törvényt együtt szavaznak meg, de ez nem fog túl gyakran előfordulni, és ennyi még belefér mindkét párt eszmeiségébe.

Hogy meddig fog folyni az ilyen, és ehhez hasonló kampány, azt könnyű megmondani: amíg működik. Ugyanis a politikusoktól nem szabad elvárni, hogy némi erkölcs, vagy gerinc végett lemondjanak pár százalékról, így egészen addig folytatni fogják, amíg a magyar nép megfelelő mennyiségű része úgy viselkedik mint egy birka, és arra fut, amerre kergetik. Az a legnagyobb baj, hogy ez az irány 4-8 évente megváltozik, és rendre visszafut a másik karjaiba - aranyhalként elfelejtve, hogy mit is tett az azelőtt. És amíg ez így van, Ők is hatalmon maradnak, tegyenek bármit is.