A fülhallgatóhoz kapcsolt elektródák azt a szakemberek által régóta ismert jelenséget használják ki, hogy a szemgolyó elülső és hátulsó pólusa között potenciáldifferencia létezik. A szemgolyók mozgásával bekövetkező potenciálváltozásokat, úgynevezett elektro-okulogrammokat (EOG) az orvostudomány elsőként a 20 század első felében kezdte kutatási célra, elsősorban diagnosztikai célokra használni.

A szemmozgás-érzékelő rendszer még a becsukott szemhéjjal történő szemmozgások potenciálváltozásait is képes érzékelni, a fejlesztőknek mindössze egy olyan szoftvert kellett írniuk, amely az elektródákból érkező jelekhez rendeli a telefon fontosabb funkcióit.
A zenelejátszás indításához, megállításához a felhasználónak határozottan jobbra, majd balra kell mozgatnia a szemét. Egy adott dal átugrásához a szemgolyót kétszer jobbra kell mozdítani.

A hangerő vezérlése már több gyakorlatot igényel: hangosításhoz a szemgolyót fölfelé, majd az óramutató járásával megegyező irányba, halkításhoz pedig szintén fölfelé, majd az ellenkező irányba kell forgatni.

A DoCoMo szerint az eszköz még csak prototípusként létezik, de a kísérleteik azt bizonyítják, hogy néhány éven belül a mobilok talán ehhez hasonló megoldásokkal lesznek vezérelhetők.