Orbán Viktor a kétkamarás parlament ötletétől sem idegenkedik. Ezért is mondhatta Stumpf István az Orbán-kormány volt kancellária minisztere a Népszabadságnak adott interjújában, hogy az új kormány első intézkedései között „nem tartja kizártnak a kétkamarás parlament kérdésének napirendre tűzését.” Mivel Stumpf István köztudottan igen közel áll a Fidesz elnökéhez, így az ő jóslataira érdemes odafigyelni.

A kétkamarás parlament ötlete visszavezethető a rendszerváltásig. Már akkor felmerült ugyanis, hogy a szocializmusból átalakuló új államrendnek legyen része egy második kamara is. Ám az ellenzéki kerekasztal egységesen elvetette az ötletet, mert attól tartottak, hogy a leendő felsőház csorbíthatja a teljes mértékbeni népképviseletet. Az alsóház ugyanis választott képviselőkből áll - ahogy a jelenlegi Országgyűlés is - a felsőház tagjait viszont nem közvetlenül választják.

De mi is a különbség?

Jelenleg az Országgyűlés tagjait a szavazati joggal rendelkezők választják meg: a politikusok egyéni képviselőjelöltként, illetve a területi vagy országos listáról juthatnak mandátumhoz, összesen 386-an. A kétkamarás rendszerben ezt neveznénk alsóháznak (igaz, jóval kisebb létszámú volna), míg a felsőházban kapnának helyet a szakszervezetek, az egyházak, a szakmai kamarák, illetve a régiók képviselői. De tagja lehet a Tudományos Akadémia, vagy Jegybank elnöke is. A pontos összeállítást hosszas társadalmi vitának kellene megelőznie.

Azokban az országokban ahol működik felsőház, a szerepe az alsóház által kidolgozott törvényjavaslatok megvitatása és esetleges visszaküldése az alsóháznak. A lényege a felsőház létének, hogy a demokráciát erősíti, hiszen olyan fontos társadalmi szervezetek képviseltetnék magukat, amelyeknek szakmai tudása megkérdőjelezhetetlen egy-egy törvényjavaslat kidolgozásában.

Elméletileg ma is be kell vonni például az egészségügyi törvénybe az Orvosi Kamarát, vagy az oktatásiba a pedagógus szakszervezeteket. Ezt azonban egyik kormány sem tette túlzott lelkesedéssel. Leglátványosabban Gyurcsány Ferenc negligálta a szakmát. Ha azonban lenne felsőház, nem tehetné meg egy kormány sem, hogy kihagyja őket a számításából, sőt már a törvényjavaslat elkészítéséből is.

Problémák

Van azonban hátránya is az ötletnek. A kétkamarás parlamentnek alapvetően szövetségi államokban van értelme, ahol a régiók képviselői ülnek a felsőházi padsorokban  (Németország, USA), nálunk ennek nincsen létjogosultsága. Történelmi hagyományaink vannak csak, amire alapozhatjuk az ötletet. 1918-ig a Monarchia felbomlásáig, illetve 1927-45 között működött így a törvényhozásunk. Ám a korlátozott választójog miatt egyik sem volt demokratikusnak nevezhető. Most egészen új rendszert kellene kitalálni, méghozzá olyat, ahol a felsőház nem nyomja el túlzott mértékben a közvetlen népképviseletet szimbolizáló alsóházat.

Ráadásul a felsőház intézményének beiktatása az alkotmányba nem csupán egyetlen paragrafus lenne. Más országok kétkamarás országgyűlései ugyanis egy erős elnököt is feltételeznek. Szinte minden kétkamarás országban elnöki rendszer van: Románia, Franciaország, USA. Nagy-Britanniában ugyan nem, de ott nincs köztársasági elnök, „csupán” a királynő, aki egyáltalán nem szól bele a politikai életbe, így a miniszterelnök szerepe felértékelődik.

Magyarán szólva, ha Orbán kétkamarás parlamentben gondolkodik, akkor kénytelen lesz hozzányúlni a köztársasági elnök jogköreihez is. Ez pedig eszünkbe juttathatja, azokat a pletykákat, miszerint a Fidesz elnöke szeretne egy erősebb államelnöki pozíciót, hogy néhány év múlva majd ő tetszelegjen e szerepben.

A támogatói

Sokan nem tudják, de Medgyessy Péter már 2001-ben komolyan felvetette az ötletet (ekkor még csak miniszterelnök-jelöltje volt az MSZP-nek), hogy tárgyaljanak az akkori Fidesz vezetésű kormánnyal a két kamaráról. Mi több, az ötletével nem maradt egyedül: Dávid Ibolya akkori igazságügy-miniszter üdvözölte, és maga is kiállt az elképzelés mellett. Végül persze nem lett belőle semmi. 2008 végén pedig a KDNP egyik politikusa, Salamon László kívánta bedobni a közbeszédbe a témát - a most nagy valószínűséggel bejutó Jobbik pedig mindig is favorizálta az elképzelést.

Érdekes adalék, hogy már ma is számtalan olyan szervezet lett életrehívva, ami a nagyon közel áll a kétkamarás parlament ideájához: Költségvetési Tanács, Bölcsek Tanácsa, Országos Érdekegyeztető Tanács. Mindez azt mutatja, van a társadalomban, sőt a politikai elitben is valamiféle kimondott, kimondatlan igény erre.

Ha hihetünk Stumpf Istvánnak (már pedig miért ne tennénk?), akkor nemsokára újra napirendre kerülhet a kérdés. És az is borítékolható, hogy parázs vita fog kibontakozni róla…