A volt német kancellár, aki Hamburgban nyilatkozott az MTI-nek és a Magyar Televíziónak, azt hangsúlyozta, hogy ezen a téren az elmúlt időszakban szinte semmi nem történt. Egyes New Yorki-i nagybankok ma is ugyanolyan mohón és ellenőrizetlenül viselkednek, mint 3-4 éve - jelentette ki Helmut Schmidt, aki szerint sürgősen nemzetközi pénzügyi szabályozásra van szükség.

A 91 esztendős Schmidt - aki az Emnid közvélemény-kutató intézet felmérése szerint a háború utáni Németország legnépszerűbb és legelismertebb politikusa - ma a Die Zeit című tekintélyes liberális hetilap társkiadója, és a csaknem 500 ezer példányszámú lapban rendszeresen publikál. Noha csípőfájdalmai miatt tolószékhez kötött, az újsághoz mindennap bejár, és aktívan részt vesz annak irányításában.

Az MTI kérdésére Schmidt emlékeztetett arra, hogy 2008 októberében egy világméretű depresszió veszélye fenyegetett. A vállalatok, a fogyasztók és a beruházók nem mertek vásárolni, illetve beruházni, mert nem tudták, hogy holnap mi történik. Ezt a válságot - mondta - sikerült leküzdeni azáltal, hogy a világ szinte valamennyi országa - beleértve a kommunista Kínát, a posztkommunista Oroszországot, a fundamentalista iszlám irányítás alatt álló közép-keleti államokat, a kapitalista Egyesült Államokat, vagy akár a szociális irányítású Németországot, Franciaországot vagy Magyarországot -, továbbá a központi bankok állami fogyasztásösztönző programokkal segítették a kereslet fellendítését. Igaz, hogy ez a legtöbb ország hallatlan eladósodásához vezetett, de Schmidt szerint az egyetlen ésszerű megoldás volt.

A volt kancellár szerint szükséges volt és a jövőben is szükséges marad, hogy az államok, illetve központi bankjaik megmentsék a magánpénzintézeteket az összeomlástól. Ez a legtöbb esetben már megtörtént, de több pénzintézetet még meg kell menteni - jelentette ki Helmut Schmidt, hangsúlyozva, hogy a pénzügyi válság valójában a magánpénzintézetek válsága volt. Rendkívül fontosnak nevezte, hogy abból nem alakult ki egy általános fogyasztói válság.

A volt szociáldemokrata kancellár, aki 1974 és 1982 között állt a német kormány élén, leszögezte: Németország a második világháború óta két nemzetközi szervezetbe ágyazódott bele, az Európai Unióba és a NATO-ba, ami azt is jelenti, hogy e két szervezettől független külpolitikáról nem lehet beszélni, és ilyen külpolitika - tette hozzá - szerencsére a jövőben sem várható.