A Bajani kormány válságkezelése kicsit hasonlít a Bokros-csomagra – hangzott el Akar László GKI vezérigazgató szájából egy csütörtökön Budapesten rendezett gazdasági előadássorozaton. Már amennyiben – tette hozzá – mindkét intézkedéssorozat igen népszerűtlennek bizonyult a maga idejében. Bokros-csomagra egyfajta történelmi távlatból egész másként tekintünk, mint 15 esztendeje, s hasonló pozitív értékelés illeti a mostani válságkezelést is – mondta, markánsan fogalmazva. Legalábbis a lényeget tekintve. Persze a részletekben lehet vitatkozni. Amit az adott időben a kényszerek követeltek, azt felismerte mind Bajnai mind Bokros Lajos – „derült ki”.

A válság a harmadik szakaszába lépett – vázolta az európai helyzetet Akar. (Az első a nagy sokk és zuhanás, a második a tétovaság és pici eséseké volt – a szerk.) Ez azt jelenti, hogy ha lassan is, de megindult fölfelé a világ és ezen belül Európa gazdasága. Az EU-ban ma már 0,7 százalékos növekedést jósolnak 2010-re, 2011-’12-től pedig két százalékra kúszhat fel az integráció bővülése.

Lesz-e közös felügyelet?

Az ún. „exit” vagy „gyószerelvonási” stratégiáról szólva a GKI vezetője ezt mondta, az alapforgatókönyvek ma már optimisták, de azért nagy kérdőjelek is akadnak. Például mi lesz a pénzügyi rendszerekkel, vagy a sokak szerint még mindig sok csontvázat rejtegető európai bankokkal? Akar szerint a legvalószínűbb forgatókönyv szerint körülbelül 2012-ben érhet oda vissza az európai gazdaság, ahol a válság előtt volt.

A válság tanulságait tekintve elmondta: ma még csak az biztos, hogy nemzetközi együttműködés, valamint erősebb szabályozás és a bankfelügyelet kell. A többiről, pláne a részletekről vita van Európában – jelezte. Lesz-e például európai felügyelet? Milyen módon és mértékben avatkozzon be az állam a tőkés gazdaságba? A kérdések folytathatók.

A görög válságról szólva annak a véleményének adott hangot, hogy nincs más út előttük, mint egy nagyon fegyelmezett költségvetési politikához való visszatérés. Finoman szólva is a kihívás esetének tekinti, hogy a helléneknek tizenegy százalékos költségvetési hiányról két év alatt kéne lemászniuk három százalék alá.

Mi lesz egy ilyen helyzetben az eurozóna bővítésével? Dobott föl egy újabb témát. Azt észtekről eddig azt hittük, simán beveszik őket, ám most ez a történet is remegni kezdett. Emlékeztetett, hogy Magyarország még az eurozóna előszobájának nevezett ERM II. rendszerbe sem kérte a felvételét.

Elillan végre a recesszió?

A GKI előrejelzése szerint itthon a recesszió az első negyedévben fog megszűnni, az előző negyedévhez képest a GDP-növekedés valószínűleg már valami „nulla egész valamennyi” lesz. Érdemileg pedig az egész évet stagnálás fogja jellemezni. A fogyasztás egy százalékkal csökkenni, a munkanélküliség az év elején egy kicsivel még nőni, 2010 második felében azonban már mérséklődni fog. (Ámen – a szerk.)

A beruházások idén már emelkedni fognak, az export egyértelműen élénkülni kezd, a reálbérek legalább három százalékkel nőni fognak, az infláció, ha nem is azzal a lefutással, amivel eredetileg számoltak, de nagyon határozottan kúszik majd lefele, a külső egyensúly pedig, ahogy már ma is, a továbbiakban is abszolút szilárd lesz – jósolta a GKI fődirektora, majd meglepő kijelentést tett. Azt mondta, ebben a helyzetben az új kormánynak már nem is lesz dolga, a folyamatok maguktól helyrehozzák a dolgokat. (A teremben itt-ott ekkor élénk sugdolózás vette kezdetét.)

A következő kormány mozgástere amúgy igen szűk lesz, már ami a nagy kérdéseket illeti – folytatta. Ha az új adminisztráció konfrontálódni kezdene az IMF-el vagy az EU-val, pillanatok alatt megváltozhat a történet. Szerinte ezt ma már elég világosan látja minden politikai erő, beleértve a Fideszt is.

Az új kormány "mozgástere"

Mozgásteret a GKI vezére a költségvetési átrendezéseken kívül abban esetben lát, amennyiben az új kormány valódi reformértékű konszolidációs kiadásnöveléshez kérné az IMF és az EU „engedélyét”. Ez mondjuk azt jelenthetné, hogy – szigorúan egyszeri jelleggel – a költségvetés hiánya elszaladhatna maximum öt százalékig.

Szerinte az általános keresletélénkítés komolyan nem segítene a magyar költségvetésen, de lehetnek olyan kisebb, célzott eszközök, amelyek segítenek egy-egy területen, például a lakásfronton. Érdekes volt, hogy Akar megjegyezte: a kormányváltással a Magyar Nemzeti Bank vezetése nem változik, tehát az új hatalom semmit nem tehet, ha nem elégedett az eddigi monetáris politikával. (Elvileg, tesszük hozzá…)

Középtávon a legnagyobb kérdésnek Akar azt nevezte, hogy milyen álláspontra helyezkedik euróügyben az ország következő vezetése. Szakmai értelemben abszolút lehetségesnek nevezte a következő ciklus végére az euró bevezetését. Ebből viszont az következne, hogy 2011-2012-ben három százalék alatt kellene tartani a hiányt – jegyezte meg.

Gyurcsányi reformok kellenek?

Szerinte lehet a Gyurcsány-kormány tevékenységét nem szeretni, de a napirendjén aligha lehet vitatkozni, vagyis, hogy mely területeket kellene megreformálni. Kérdés, hogy az új (mondjuk ki: alighanem Fidesz-) kormány a közszolgáltatások mely területein vállal föl valamit, azt egyelőre teljes homály fedi.

Fontosnak nevezte, hogy az az adóreform, ami most elkezdődött, az valamilyen formában a következő ciklusban is folytatódjon. Úgy véli, a kis-és középvállalkozások működési feltételeinek racionalizálását több év alatt ugyan, de mindenképpen meg lehetne csinálni, s ez a GDP több százalékát kitevő költségcsökkentéshez vezetne. Nem nagyon hisz ugyanakkor a földmoratórium elkerülhetőségében. Mint mondta, a földliberó a következő ciklusban végbe fog menni, akár tesztszik akár nem, az új helyzetre kell tehát készülni.